19. rész: Behavazva

Néha, mikor azt hisszük minden rendben van csak körül kell néznünk és rájövünk: semmi nincs rendben!

Reggel mikor felkeltem és kinéztem az ablakon azt hittem képzelődök.
- Hó! Hó! Esik a hóóóóóóó! - kiabáltam öröm ittasan. - Anya, láttad, hogy milyen gyönyörűen fehér minden? - szaladtam le a vastag köntösében, kávét kortyolgató anyuhoz.
- Lassan 16 leszel, de ha meglátod a havat még mindig úgy örülsz mintegy 6 éves kislány. - mosolygott kedvesen.
- Mert imááádom a havat! - kacagtam. Vissza szaladtam a szobámba, rendbe szedtem magam és a gardróbomból előkerestem a világos barna sapkámat hozzá illő kesztyűvel és sállal.
Világ életemben imádtam a havazást, a telet, azt hogy az emberek hatalmas kabátokban, vastag sálakban, forró italokat kortyolgatnak és szorongatják műanyag poharukat abban reménykedve, hogy valamennyire felmelegíti őket. A szerencsésebbek párjukhoz bújva suttognak egymásnak vagy csak figyelik a járó-kellőket. A kicsik vízhatlan kabátokban és kesztyűkben hó csatáznak és szánkóznak. Ilyenkor mindenkinek előkerül az érzékenyebb, kedvesebb énje. Decemberben mindenki készül a karácsonyra, boltokba szaladgál és puhatolózik, hogy szerettei minek örülne. Bár karácsonyra mindenki elfárad mégis boldogok az emberek.
Hihetetlen gyorsasággal átmentem Zsófihoz és ráfeküdtem a csengőjére.
- Ha leszállsz a csengőmről beengedlek - szólt bele a kaputelefonba - Helyes - röhögött mikor elengedtem a csengőt és beengedett.
- Két kávé? - néztem az étkező asztalukra majd megpördültem - Te vártál engem! - sikkantottam majd a nyakába ugrottam.
- Sejtettem, hogy szombat reggel egy idióta itt fog állni a kapumban így kettőt raktam ki - röhögött ki. Lehuppantam egy székre, magam elé húztam a kávém és fújta rá egy kis tejszínhabot.
- Balázzsal mizu?
- Megvagyunk. - ragyogott fel a szeme.
- Nagyon édesek vagytok.
- És veletek mi van? - minden reggel így beszélgetünk, bár felesleges hiszen mindketten pontosan tudjuk mit csinál épp a másik. :)
- Találkozunk ma. Elmegyünk a karácsonyi vásárra, lassan fel is kéne hívnom...
- Vagy lepd meg -kacsintott rám. Bólintottam, felvettem a kabátom és újra kiléptem a havas utcára.
Út közben eltűnődtem azon, hogy én valójában sosem találkoztam Greg szüleivel pedig már fél éve együtt vagyunk. Lassan sétált mert szerettem volna megcsodálni a tájat ami minden havazásnál annyira elvarázsol. Idén más a karácsony! Ez az első évem apa nélkül, furcsa lesz.
Lassan oda értem Greg házához és már messziről láttam, hogy otthon van és hallottam ahogy szól a zene ( Asaf Avidan - One day Wankelmut remix). Már épp megakartam nyomni a csengőt amikor észrevettem hogy az ajtó nyitva van, így hát belöktem. Bent levettem a csizmámat és a többi mellé raktam, kabátomat pedig a fogasra akasztottam. Fent még mindig üvöltött a zene így meg sem próbáltam felkiabálni egyszerűen csak felsétáltam. Mosolyogva nyitottam be Greg szobájába.
A következő pillanatban kővé dermedve álltam meg a küszöbön. A zene ugyanúgy lüktetett mint eddig ám most hirtelen hányingerem lett tőle. Greg meztelenül feküdt az ágyon egy szintúgy meztelen korom beli csaj alatt. Hihetetlenül szép lány volt, hosszú szőke haja selyemfüggönyként lógott oldalra, érzékien körvonalazva fehérneműmodell szerű testét.
- Réka, annyira sajnálom, hogy ezt lásd. Nem akartalak megbántani - hadarta Greg és olyan gyorsan siklott ki a szőkeség alól, hogy az felsikkantott. Üvölteni tudtam volna, csapkodni és elhordani őket mindennek. De nem tettem, egyszerűen sarkon fordultam és kisétáltam s bár a könnyek égették a szemem és émelyegtem is már a kabátomat vettem mikor egy erős kéz maga felé fordított:
- Beszéljük meg. Meg kell beszélnünk!
- Ezen nincs mit megbeszélni, a nyilvánvalón kívül erre nincs más magyarázat - mondtam szinte suttogva és hihetetlen nyugodtan.
- Kérlek maradj. Nem kell megbocsájtanod de hagy mondjam el. Kérlek - kérlelt remegő hangon és közben még mindig fogta a kezem.
- Greg engedj el! Most. - és elengedett. Kiléptem a dermesztő hidegbe és becsaptam magam mögött az ajtót. Mikor a sarkon túl értem előtörtek belőlem a könnyek, leültem egy padra és csak sírtam. Dühömben néha arrébb rúgtam egy kupac havat és törölgettem a szemem. Úgy éreztem most beszélnem kell valakivel.
- Szia - vette fel a telefont Máté
- Át mehetek hozzád? - hüppögtem
- Mi a baj? Jézusom Réka hol vagy? - éreztem a hangján hogy rettenetesen aggódik ezért gyorsan kerestem egy utcanév táblát és elmondtam neki hol vagyok. - Mindjárt ott vagyok.
Tíz perc múlva meg is érkezett. Bármennyire is fájt a szívem és lelkem mikor megláttam óvatos mosoly suhant végig az arcomon. Nem volt kocsija, sem gyönyörű háza, nem volt észbontóan jó táncos de szeretett. Feltétel nélkül. Ezaz ami talán hiányzott Gregből. Felugrottam és rohantam felé, mikor oda értem lábaimat a derekára kulcsoltam és csak öleltem. Kövér könnycseppek folytak végig arcomon majd útjukat folytatva Máté dzsekijén folytak le. Fogalmam sincs meddig álltunk így.
- Most már mehetnénk Hókirálynő - karolta át a vállam mire nem szóltam csak bólintottam.

18. rész: A kunyhó

- Rómába? - visítottam.
- Rómába? - vonta fel a szemöldökét Barbi.
- Hmm... Rómába?! - gondolkozott el Luca. Teljesen a személyiségünknek megfelelően reagáltuk le a hírt miszerint az Európai verseny Rómában lesz.
- Rómában. - röhögött Zoli - De, hogy azt is megnyerjük most egy kettő - tapsolt - irány próbálni.
Elindult a zene és mi már reflex szerűen mozogtunk rá. Imádtam, megnyertük vele a helyi, kerületi és az országos versenyt szóval most irány Róma. El sem hiszem. A világ legjobb városa, utána Párizs majd London. Bakancs listás mind :)
A zene átjárta a testem és csak táncoltam és táncoltam. Boldogan, kipirulva és elfáradva ültem le és oda bújtam Greghez
- Meglepetésem van. - suttogta a fülembe én pedig elmosolyodtam és nyomtam egy puszit a vállára. Nem faggattam, tudtam már jól, hogy semmire sem mennék vele. Mosolyogva figyeltem az egyel fiatalabbak próbáját és, bár ők balettoztak, rettentően tetszett. Megsimogattam Greg karját:
- Figyeld csak! - mutattam a kicsikre - Mennyire ügyesek. - közben végig a lányokat néztem csak a végén néztem Gregre aki engem nézett.
- Csoda szép vagy! - adott egy csókot
- De te nem figyelsz arra amit mondok, igaz? - mondtam komolyan de a végét elnevettem.
- Ne haragudj - nézett rám bűnbánó fejjel mire én megpusziltam majd a karjaiban pihenve tovább néztem a balettos táncos csodákat.
Táncóra végén átöltöztünk s mikor kimentem egy erős kéz megragadott és magával rántott. A kocsi előtt megálltunk, kinyitotta az ajtót én pedig behuppantam a kényelmes ülésre, Ő pedig mellém és rám gyanúsan rám mosolygott.
- Hova megyünk? - kérdeztem gyanakvóan, ő pedig válaszul csak kacsintott. Nagyon izgultam, mindig annyira jó programokat talál ki. :)
Bő 20 perc múlva egy teljesen sötét helyen álltunk meg, csak a kocsi fényszórói világítottak. Greg elindult és intett, hogy menjek vele. Nem sokkal később a teljesen sötét erdőben bandukoltunk és mivel rettegek a sötétben egyre erősebben szorítottam a kezét.
- Greeeeg! - szóltam - A cipőm bele ragadt a sárba.
- Te divat imádó. - nevetett - Na gyere! - kapott a karjaiba és így tettük meg az út hátra lévő szakaszát. - Itt vagyunk. - tett le egy fából készült teraszra és egy aranyos kis viskóra mutatott.
- Hol van az az itt? - vontam fel a szemöldököm.
- Gyere be! - nyitotta ki az ajtót ami nyekeregve ugyan de megadta magát. Hihetetlen aranyos volt a házikó. Ahogy beléptünk egyből szemet szúrt középen a vörös szőnyegen barna kanapé és a két fotel, középen pedig a dohányzó asztal. Szembe velük egy kandalló amit láthatóan régen nem használtak. A kis nappali mögött volt egy konyha pult, benne a tűzhely és egy hűtő. A hűtő mellett pedig egy kis lépcső volt, bár én inkább létrának nevezném.
- Hűűű! Ez nagyon király. - mosolyogtam - Ez a tied?
- Igen, a szüleimtől kaptam még a 16. születésnapomra - ölelt át félkézzel - Szerintem begyújtok. - azzal oda sétált a kandallóhoz és a mellette álló újságokból meggyújtott párat, majd a kandalló másik oldalán tökéletesen elhelyezett fadarabokból rakott rá néhányat. Mikor lángra kapott Greg halál nyugodtan átsétált a konyhába és kiszedett a hűtőből ezt azt.
- Mit csinálsz? - vigyorogtam miközben elhelyeztem magam a teljesen üres konyha pulton.
- Spagettit. - szólt hátra úgy, hogy közben meg sem mozdult. Tíz perc után unni kezdtem magam és körülnéztem. Alaposabb vizsgálatom során olyan dolgokat vettem észre mint Greg szüleiről képek a kandallón és egy hi-fi torony mellette egy rakat cd-vel. Átnéztem őket. Volt ott AC/DC, Beatles, Ossian, Oasis, Green Day, Flo Rida, Rihanna sőt még egy Beyonce cd-t is találtam.
- Nem túl egy hangú az ízlésed - motyogtam inkább csak magamnak majd kikaptam egy Beyonce CD-t a tartóból és beraktam a lejátszóba. Néhány másodperc múlva felcsendült az első dal ami a Halo volt én pedig oda libbentem a még mindig kitartóan mártást főző Greghez. Magam felé fordítottam, homlokunk összeért, énekeltem szinte a szájába, aztán a refrénnél mindketten majd én elkezdtem forgatni a csípőmet.
- Miért csinálod ezt velem? - hajtotta hátra a fejét Greg majd újra énekeltünk. Megpörgetett s mikor visszafordultam felé megcsókolt. Körbe táncoltuk a házat és imádtam. Imádtam Greget, a pillanatot, a házat, a zenét. Mindent.
- Oda fog égni a mártásod. - suttogtam a fülébe miközben a vállamat csókolgatta.
- Egye fene!
- Éhes vagyok. - toltam el magamtól de a végét elnevettem. Megforgatta gyönyörű, csillgó szemeit és vissza sétált a konyhába.
Nem sokkal később a gyertyával megvilágított nappaliban ültünk, kezünkben a tányérokkal és evés közben sztorizgattunk.
- Haza megyünk vagy itt alszunk? - kérdeztem Greget mert már későre járt.
- Hmm. Én alvásra nem gondoltam. - húzta fel szemöldökét én pedig vállon boxoltam és tárcsáztam anyut.
- Sziaa Anya! Képzeld Greg elhozott egy nagyon király házikóba - kezdtem a mondandóm, hogy érezze mennyire boldog vagyok - És mivel már késő van és fáradtan nem túl jó vezetni azt szeretném kérdezni, hogy megengeded-e, hogy itt aludjak?
- Persze, Réka. De vigyázz magadra! Szeretlek.
- Én is téged, szia - tettem le és boldogan bólintottam - Anyu a csúcs!
- Akkor maradsz? - mosolygott édesen és boldogan s mikor bólintottam magához húzott és hosszan megcsókolt. A hajába túrtam, ő a pólóm alá nyúlt és úgy simogatta a hátam.
- Azt javaslom menjünk fel - suttogta.
Felkapott és felvonultunk a lépcsőn.. :)

17. rész: Levél

Első órában, azaz nyelvtan órán, Sárközinek, a magyartanárnak, feltűnt, hogy túl sokat beszélgetek Mátéval órán ezért megkért, hogy üljek Éva mellé. Nem mondhatom, hogy rajongtam az ötletért nem akartam jelenetet rendezni, úgyhogy összeszedtem a cuccom és bevágtam magam Éva mellé. Ő tüntetőleg arrébb húzta a cuccát és morgott valamit de nem igazán figyeltem rá, inkább jegyzeteltem.
- Mi volt a definíció? - hajoltam oda a füzetéhez amikor lemaradtam az írásban. Válasz helyett csak felemelte a kezét, hogy megtudjam nézni. Nagyon ismerős volt az írása de nem tudtam, hogy honnan így nem igazán foglalkoztatott, pláne, hogy Sárközi közben folyamatosan diktált.
Óra végére nem éreztem a karom.
- Meghalok és lefognak szakadni a karjaim. - nyavalyogtam Máténak és Zsófinak.
- Mind a kettő? - röhögött fel Máté - Mind két kezeddel írtál?
- Hát persze. Mikor már nem mozgott a jobb kezem írtam a ballal. Utána cseréltem. - arcukra fagyott a mosoly. Pár másodpercig pislogás nélkül meredtünk egymásra. Én nem értettem mi olyan meglepő ebben az egészben ők pedig nem értették miért írtam két kézzel is. Hosszú másodpercekkel később egyszerre tört ki belőlünk a röhögés és jó kedvünknek a csengő vetett véget ami a matek óra kezdetét jelentette.
- Péter és Tamás a táblához jön többieknek a feladatgyűjteményből 1254 - 1260-ig oldják meg a feladatokat. - Lépett be Marosi és lecsapta a naplót a tanári asztalra. Gyorsan elkészültem a feladatokkal és beadtam a füzetem majd visszaültem Máté mellé.
- Hallod, vasárnap versenyünk lesz. Jössz? - súgtam neki a lehető leghalkabban.
- Hát még jó, hogy. - mosolygott rám, én pedig megsimítottam a karját majd kitéptem egy lapot és lefirkáltam Zsófinak is a kérdésem. Válaszul felemelte jobb hüvelyujját és bólintott egyet. Óra végén visszakaptuk a füzeteket és közben félfüllel hallottam amint Marosi figyelmezteti a fiúkat, hogyha nem kezdenek el tanulni megbuknak. A fiúk bólintottak majd elpakolták a cuccukat.
- Gyerekek. Tudok jó korrepetáló tanárt és olcsó is. - léptem oda hozzájuk.
- Nem köszi, tudod pont leszarom a matekot - pakolt tovább Peti. Cseppet sem a megszokott lökött stílusban mondta.
- Mi a baj?
- Semmi - felet szenvtelenül.
- Nekem ne mond, nem ilyen szoktál lenni.
- Hm. Abban a pár hónapban amióta ismerjük egymást? Ne haragudj Réka, de baszottul nem ismersz - röhögött fel kínosan majd megkerült és ott hagyott. Nem értettem, hogy mi van. Megbántottam? Mivel? Utána szaladtam.
- Peti állj már meg. - kiabáltam utána a folyosón - Mond már, hogy mi van. Valakinek úgyis el kell mondanod - simítottam meg a vállát. Félre rántotta a vállát és megforgatta szemeit:
- Miért mesélnék neked bármit is? Miért mondanám el mi bajom? Egyáltalán miért érdekel mi bajom? - fakadt ki majd elviharzott mellettem. Utána fordultam, lenyeltem feltörni készülő könnyeimet majd oda kullogtam a szekrényemhez. Ahogy kinyitottam kicsúszott belőle egy papír, kézzel volt írva és egyből rájöttem honnan volt ismerős Éva írása. A levél ugyan olyan stílusban íródott mint az előző. Nem igazán hittem el, hogy még ennyire szánalmas is tud lenni valaki. Kínos mosollyal az arcomon fordultam meg, majd elindultam a terem felé még mindig a levelet olvasva.
- Uh. Bocsi. - néztem fel Attilára mikor beleszaladtam.
- Semmi gond - mosolygott - Mi ez? - még mielőtt válaszolhattam volna kikapta a kezemből a papírt és elolvasta. - Még is kiírta ezt?
- Még mit gondolsz? - röhögtem el magam és Éva felé biccentettem.
- Ez egy barom! - nem nevetett. Komoly volt. Oda sétált Évához és mondott neki valamit amitől Évának először óriásira tágultak a szemei aztán pedig egyre szűkültek. Nem sokkal később Attila teljes lazasággal visszasétált hozzám - Többet nem fog írni - kacsintott egyet és bementünk a terembe.

16. rész: Tánc

Minden helynek megvan a maga illata és ha valahol megérezzük ezt az illatot az a hely jut eszünkbe.
Mikor belépek a tánciskolába megcsap az izzadságszag és azt elnyomni próbáló dezodorok szaga. A mellettünk lévő teremben hallom ahogy a tanár beszámol majd elindul a zene, szembe velem néhány tétova kislány, láthatóan nem tudják hova menjenek. Én is emlékszem az első napomra, akkor ismertem meg Greget. Nagyon szerettem ide jönni, mindig örömmel töltött el a tánc, a tudat pedig, hogy itt ismertem meg Greget és tulajdonképpen a tánciskola miatt járunk, lassan 3 hónapja, külön öröm. Felszaladtam az öltözőbe ahol már ott volt Luca és Barbi. Teljes ellentétei egymásnak, Barbi az őrült hippi aki mindig benne van minden buliban míg Luca mindig nyugodt és mielőtt kimond valamit hatszor átgondolja. Ez a mozgásukban is meglátszik és ettől függetlenül mindketten csodálatos táncosok. Gyorsan átöltöztünk, majd megkerestük a termünket és elkezdtünk nyújtani. Az angol spárgám már majdnem teljesen lent van úgymint a bal spárgám de a jobb spárgám teljesen lement és már kényelmes is így ülni.
Pár perc múlva megérkezett Zoli.
- Álljatok be az All I Ever Wanted-hez! Kezdünk! - kiáltotta majd a nyomaték kedvéért tapsolt kettőt mi pedig felugrottunk és beálltunk egy sorba, a tükörnek háttal és magunk előtt keresztbe tettük a kezeinket. Elindult a zene, én pedig utolsó porcikámig éreztem a ritmust. Három perc múlva mi négyen fáradtan ültünk le. Én a vizemért nyúltam miközben Barbi történetét hallgattam. Teljesen bele éltem magam és elképzeltem, hogy a barátai hogyan néznek ki, milyen helyszíneken voltak amikor valaki hátulról megölelt. Ismerős érintés, ismerős illat és mivel senkinek még csak a szeme sem rebbent tudtam, hogy Greg az. Sóhajtottam egy mélyet majd fejemet a vállára hajtva hallgattam tovább Barbi történetét a pénteki őrült buliról.
Luca néha-néha felénk pillantott én pedig egy kedves mosolyt küldtem neki amit viszonzott is, ám láttam, hogy nem őszinte. Elővettem a telefonom és viber-en írtam neki: Baj van?
Gyorsan jött a válasza: Dehogyis :) csak... szóval aranyosak vagytok és azt hiszem kicsit féltékeny vagyok. :)
Elkerekedett a szemem, ő féltékeny? Nem kéne féltékenynek lenned. neked is megvan a hozzádillő tökéletes srác. csak várd ki. szeretlek :) <3
Ő válaszként már csak bólintott és mosolygott egyet. Őszintén.
Az ötperces pihenésünket Zoli szakította félbe:
- Jövőhéten versenyetek lesz. Én az All I Ever Wanted-ra gondoltam mivel az megy mindenkinek a legjobban de ha mást szeretnétek természetesen az is rendben van, csak két hét múlva tökéletesen begyakorolva kérem - mosolygott mi pedig csak bólintottunk egyrészt elfogadva a tényt, hogy versenyezünk másrészt pedig elfogadtuk az All I Ever Wanted-et táncnak mivel mi is azt szerettük a legjobban.Újra beálltunk és eltáncoltuk, majd mégegyszer és még ezerszer! :)

15. rész: Másképp mégis ugyanúgy

Talán ha nem szervezek bulit, talán ha nem szeretem ennyire Greget, talán ha Máté nem ennyire jó barátom, talán ha... igen, alakulhatott volna másképp is. De mindent az elejéről.
Reggel egy meleg test simult az enyémhez és én mosolyogva fordultam meg. Láttam, hogy még alszik és álmában mosolygott, nem volt szívem felkelteni így adtam neki egy apró puszit és kislisszoltam a fürdőszobába. 10 perc múlva, mikor vissza értem sehol nem volt. Leszaladtam a konyhába de ott sem találtam. Furcsa érzésem támadt ezért gyorsan körbe szaladtam a házban és végül anya szobája előtt találtam  meg:
- Mit csinálsz? - suttogtam mivel anya még aludt.
- Keresem a fürdőt. - mondta én pedig nevetésbe törtem ki. -  Ne nevessél már ki. Most vagyok itt először. - görbítette lefelé a száját de a szeme mosolygott én pedig megöleltem:
- Gyere - elkezdtem húzni a fürdőm felé - Legközelebb adok térképet - vigyorogtam rá ő pedig biccentet. Bement a fürdőszobába és rendbe szedte magát. Alig 10 perccel később az aranyosan elaludt haja tökéletesen be volt lőve, tökéletes testét kék V nyakú felső takarta és egy sötét farmer volt rajta, majd az ágyhoz lépett és felrakta Full Cap-jét és fagyöngy sorát. Megálltunk egymás mellett a tükörben:
- Annyira jól mutatunk egymás mellett... - kezdte, de én a szavába vágtam.
-... hogy már szinte süüüt - vihogtam és a 'süt'-nél megráztam a kezem mintha megsütöttem volna. Greg rám nézett fél kézzel átkarolt másik kezével kisöpörte a hajamat az arcomból és mélyen belenézett a szemembe:
- Varga Réka, te egy elmebeteg vagy! Az a gáz, hogy én ennek ellenére is menthetetlenül szeretlek - mosolygott a gyomrom pedig összeszűkült és pillangók csapdostak benne ezerrel.
- Tudod azt mondják a jó dolgokhoz idő kell, pedig valójában azok egy pillanat alatt történnek - suttogta bele a számba majd megcsókolt.
- Ha végeztetek készüljetek az estére én elmegyek ott alszom az egyik barátnőmnél - morogta anya, kicsit álmosan.
- Barátnődnél, mi? - gonoszkodtam egy kicsit de ő csak legyintett és ott hagyott minket.
- Vásárlás, rendrakás, törékeny dolgok elzárása vandálok elől, zene - soroltam a tenni valókat, Greg pedig bólogatott majd elindultunk felöltözni.

***

Máté már hétkor itt volt segíteni. Bemutattam Greget neki majd kiadtam neki a feladatokat. Kilenc körül megérkezett az első kis csapat én pedig felsprinteltem a szobámba és rekord gyorsasággal külsőt váltottam. Leheltnyi aranyos-bronzos sminket dobtam fel, fel vettem egy krémszínű egybe ruhát és hozzáillő magassarkút és megcsináltam a hajam. Lementem a lépcsőn és örömmel vettem észre, hogy mindenki ott van. Ahogy leértem három szempár szegeződött rám: Greg, csillogott a szeme és afféle 'szép barátnőm van' fejet vágott. Máté, aki elismerően biccentett egyet. A harmadik pedig Dávid, furcsán vágyakozva nézett rám és elindult felém. Nagyon megijedtem és segélykérően Mátéra néztem aki hirtelen Dávid elé állt és valamiről elkezdett vele beszélni, aztán Greg oda ért hozzám átölelt és megcsókolt mire Dávid elvörösödött majd arrébb ment. Az osztálynak bemutattam Greget, majd Máté elindította a Skrillex - Bangarag-ot és mi vadul elkezdtünk ugrálni. Néha Dávidra pillantottam, hogy mit csinál de nagyon jól elvolt... Évával? Mi? Őt meg ki hívta meg? Megrántottam a vállam, elférünk végül is. Nem fogok balhét rendezni :)
Mikor már mindenki elfáradt Attila kitalálta, hogy felesz vagy merszezzünk. Mindenki benne volt, így leültünk egy körben és középre raktunk egy üveget, Virág pörgetett:
- Zsófi és Tomi - nevetgélt - Zsófi kérdez.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek - kacsintott rá Tomi
- Hmmm.. Táncolj erotikusan moooondjuk... Fanninak - vigyorgott és Máté betette Ne-Yo - Let Me Love You- ját Tomi pedig oda lépett Fannihoz és elkezdte tekerni a csípőjét majd vetkőzni kezdett s mikor véget ért a szám megfogta ruháit és visszaült a helyére:
- Milyen voltam?
- Mint egy rossz kurva - nevett Fanni mire Tomi "sértődötten" elfordult, aztán pörgetett. - Réka ééés, Peti - mi egymásra néztünk és bólintottunk egyet. - Peti kérdez - én pedig tudtam, hogy kegyetlen lesz.
- Felesz vagy mersz?
- Merek! Mindig merek - nevettem és vártam a feladatot.
- Sztriptízlej!
- Nem.
- Akkor büntetés lesz - röhögött fel.
- Jó, de nem táncolok!
- Menj oda és smárolj..... Mátéval - mindenki megdermedt Peti pedig tapsolt egyet - és ma ha szabad kérnem.
'Ilyen nincs. Oda menjek? Különben kiesek a játékból, oda kell mennem. De itt van Greg.. Biztos megérti' - gondolkoztam és közben Máté felé tartottam. Megálltam előtte és mutattam neki, hogy álljon fel.
- Nanana. - szólt közbe Peti - Az ölébe ülsz, szembe vele és amikor szólunk ráfekszel - röhögött.
- Visszakapod te szemét - sziszegtem, majd beleültem Máté ölébe és megcsókoltam. Tűzijátékok robbantak bennem és szédülni kezdtem. Eszméletlen jó volt. Aztán meghallottam Peti hangját és hanyatt döntöttem Mátét és csókoltam tovább. Sokat hallottam már a tökéletes csókról és filmekben is láttam de nem tudtam, hogy létezik. A háttérben elindult egy zene és pedig elkezdtem tekerni a csipőmet ritmusra és éreztem, hogy Máté erősebben szorít magához. A zene leállt. Én felálltam. Máté felült. Megfordultam és meghajoltam az osztály pedig megtapsolt majd leültem a helyemre és pörgettem.
- Virág és Zita. Zita kérdez.
- Felesz vagy mersz? - kérdezte bár szinte mindenki mer úgy szerintem felesleges volt már.
- Merek - bólintott Virág.
- Csinálj nekem egy szendvicset... megéheztem - mutatott a konyha felé Zita. Párpillanatig mindenki pislogás nélkül meredt Zitára majd kitört belőlünk a röhögés Virág pedig kisétált a konyhába és megcsinálta a szendvicset majd visszakullogott és pörgetett.
- Dávid és Attila. Attila kérdez.
- Mersz ugye? - vigyorgott Dávid pedig csak bólintott.
- Smárolj Rékával - nézett rám én pedig felpattantam.
- Héééé. Ebbe azért nekem is van beleszólásom nem?
- Nincs. - mondta egyszerűen Dávid - Máténál nem ellenkeztél - gúnyolódott. Megsemmisülve éreztem magam, leültem. Dávid odalépett, leült velem szembe közel hajolt hozzám és a szemembe nézett de elkaptam a tekintetem és hagytam magam. Nem csókoltam vissza. Mikor Attila szólt, elkaptam a fejem és lenyeltem a könnyeimet. Szörnyen megalázottnak éreztem magam.

/ 30 perccel később/

- Beszélhetünk? - jött oda Máté.
- Persze - mosolyogtam rá és bementünk a szobámba. - Miről?
- Hát ez az este... és a felesz vagy mersz...
- Ne is mond - vágtam a szavába
- Szóval te hogy élted meg? - pirult el.
- Azt hogy smároltunk? - vontam fel a szemöldököm ő pedig bólintott - Annyira jól csókolsz, hogy ha nem lenne barátom és nem lennénk ennyire jó barátok lefeküdnék veled - röhögtem.
- Komolyan beszélj velem, Réka - röhögött ő is.
- Tényleg nagyon jó vagy és ha mást is ilyen jól csinálsz akkor.... húúú - gondoltam bele ő pedig elmosolyodott és láttam rajta, hogy jól esik neki. Megöleltem és visszamentünk tombolni mikor valaki megfogta a karom.
- Van időd beszélni? - szólalt meg Dávid mögöttem, felsóhajtottam és elindultam vele is a szobámba
- Mit szeretnél? - nem érdemelte meg, hogy kedves legyek.
- Jó volt.
- Szerinted - ezt nem gondolhatta komolyan.
- Hát rendben - mondta és láttam rajta, hogy elszomorodott és megsajnáltam.
- Figyelj, bocs nem úgy gondoltam. Csak tudod nekem ez egy kicsit furcsa. Eddig tudomást sem vettél rólam most pedig ennyire tetszik ez az egész. Nem igazán tudlak hova rakni - a francba, miért mesélek én neki magamról?
- Tudom.. De te vagy rám ilyen hatással.
- Én? Mivan? - nem értettem.
- Nem tudom mit csináljak veled, olyan érzéseket váltasz ki belőlem amiket még soha senki. Különleges lány vagy és olyan hatással vagy az emberekre amiknek te a tudatában sem vagy. Mért mit gondoltál? - nevetett fel kínosan - Egy jó külső miatt szeret beléd mindenki? Ugyan már Réka. Ezt te sem hiheted el. Ha bárkivel beszélsz két mondatot az automatikusan odáig van érted.
- Ez nem igaz Dávid. - tényleg nem tartottam annak.
- Ugyan már. Mondj egy embert akinek lett volna alkalma rád de nem élt vele?! Van ilyen?
- Van. Te. - kikerekedtek a szemei.
- Ezt mégis hogy érted? - mondta nagyon lassan. Nem igaz, hogy nem tudta.
- Év eleje. Rémlik? Ne mond, hogy nem láttad, hogy tetszel nekem.
- Sajnálom - mondta inkább magának majd kiment. Utána mentem és csak annyit láttam, hogy valamit odasúg Gregnek majd veszi a kabátját és elmegy.
- Miért mondhatta azt nekem Dávid, hogy 'Szerencsés vagy. Becsüld meg'?
- Beszéltem vele. - mondtam inkább magamnak. Greg közelebb húzott.
- Úgy mondta mintha nem tudnám - elmosolyodtam és megcsókoltam, hosszan olyan hosszan amennyire csak tudtam.
És rájöttem valamire: Teljesen mindegy ki mennyire jól csókol vagy jól néz ki. Én csak őt szeretem!

14. rész: Fordulatok

Ha azt hittem, hogy ez olyan otthon pihenek és lazulok esetleg olvasok egy kicsit és kikapcsolok nap lesz akkor azt hiszem még nem jöttem rá, hogy az új iskolával együtt az életem is új irányba halad és sosem unalmas.
Pénteken megbeszéltük, hogy tartunk egy bulit vasárnap. Gondoltam kipihenem magam ezért úgy döntöttem alszok ameddig bírok.
Hajnali hatkor valaki ráfeküdt a csengőre és mivel nem hallottam anya lépteit, levonszoltam magam a lécsőn és kinyitottam az ajtót:
- Fél órád van elkészülni - mondta rideg nyugalommal Zita mintha teljesen természetes lenne, hogy hajnalban az ajtónkban áll teljes.... tenisz felszereléssel??
- Mégis hova akarsz elrángatni? - támaszkodtam az ajtónak.
- Teniszezni... Megbetegedett a társam - felelt majd befelé hessegetett, én pedig még mindig fél álomban előkerestem a gardróbomból egy fehér rövidnadrágot, egy fekete felsőt, összefogtam a hajam bőségesen megreggeliztem és a biztonság kedvéért elraktam magammal két szendvicset és egy doboz narancslevet majd írtam anyának egy levelet a hol tartózkodásomról amit a hűtőre raktam és elindultam Zitával.
A szülei a ház előtt vártak és meglepett ugyan de cseppet sem olyanok mint Zita. Arcuk kedves, hangjuk nyugodt, kedvesen fogadtak majd bemutatkozás után elindultunk. Fél úton járhattunk mikor kaptam egy sms-t, gondoltam anya írt, hogy elolvasta az üzenetem.. blabla. Megnyitottam:
Remelem otthon vagy. Atmennek ♥
Greg
- A picsába. - csúszott ki a számon majd bocsánat kérés után vissza írtam Gregnek:
Ne haragudj de az egyik osztálytársammal vagyok. 
Holnap ♥!
Ahogy elküldtem Zitára néztem aki furcsán méregetett.
- Rosszat tettem?- pislogtam rá
- Lemondtad? - kérdezett vissza.
- Nos, igen. Hiszen neked előbb ígértem meg. - feleltem mire ő elfordult. Vállat vontam, azért egy 'köszi' jól esett volna. Hát Zita nem az a hálálkodós típus :)
Arra ébredtem, hogy fékezünk majd leáll a kocsi. Zita megsimította a karom:
- Kelj fel, megérkeztünk - mosolygott rám. Jézusom, mosolyog és simogat? Lehet álmomban elraboltak az ufók és most egy párhuzamos dimenzióban vagyok? - Mit mosolyogsz? - rivallt rám. Nem, ő tényleg Zita, valószínűleg pillanatnyi elmezavara volt. :D
- Kellemeset álmodtam - mosolyogtam még mindig, úgy döntöttem nem mondom el neki az összeesküvés elméletem :)
Kiugrottunk a kocsiból és a pálya felé vettük az irányt. Nyújtottunk, én ittam majd elkezdtünk edzeni. Zita feltűnően jó kondiban volt de én fél óra után szünetet kértem.
- Puhány - cukkolt majd oda dobta a vizes üveget. Fáradtan bólintottam - Jól vagy, ugye? - nézett rám aggódva
- Persze csak úgy érzem magam mint aki átgyalogolta a sivatagot.
- Akkor jó - ivott bele az üvegébe és láttam rajta, hogy egy ici-picit tényleg aggódott értem.
Délután négyig edzettünk és hihetetlenül jól éreztük magunkat. Rengeteg nevettünk és szerintem életemben nem fáradtam el annyira mint akkor. Haza fele csendesen utaztunk, én fülhallgatóval a fülemben figyeltem a tájat és néha Zitára pillantottam aki szintén zenét hallgatott és csillogó szemekkel nézett ki az ablakon. Tényleg gyönyörű lány, nem értettem miért nincs barátja...
- Zita?! - böktem meg a vállát - Van barátod? - kérdeztem, miután leállította a zenét.
- Nincs.. Miért? - vonta fel szemöldökét.
- Semmi... csak meglepett - néztem rá ő pedig vállat vonva újra kifelé fordult.
Nem sokára megérkeztünk és anya már a kapuban várt. Megköszönte Zita szüleinek, hogy fuvaroztak ők pedig megköszönték, hogy elmentem velük.. (felesleges szülői blabla. :) ) mi pedig arra vártunk, hogy induljunk. Nekem sokszor megfordult a fejembe, hogy visszaülök a kocsiba és alszok egyet, csak hát azért egy kicsit furcsa lett volna. :)
- Látom elfáradtál, kérsz enni? - simogatta meg a vállam anya mikor már bent voltunk.
- De még mennyit! - vigyorogtam majd lehuppantam a konyhába és elmeséltem mindent.
Egy órával később, pizsamában, hanyagul összecopfolt hajjal álltam a tévé előtt és semmire nem vágytam jobban mint egy király filmre, egy vastag paplanra, óriási adag pop-cornra. Beraktam az Álmos völgy legendáját ölembe vettem a pop-cornomat és kényelembe helyeztem magam mikor megszólalt a telefonom 'Hah. Ilyen az én szerencsém'-gondoltam és elkezdtem a hangja alapján megkeresni a telefont.
- Sziaa - szóltam a telefonba boldogan csengő hangon, hiszen ha ő hív akaratlanul is boldog leszek.
- Otthon vagy már? - kérdezett és éreztem a hangján, hogy elmosolyodott.
- Persze, épp filmet nézek.
- Akkor engedj be kérlek - nevette el magát én pedig kilestem az ablakomon, majd leraktam a telefont. Lerohantam a lépcsőn, feltéptem az ajtót és a nyakába ugrottam. Hosszan megcsókoltam.
- Mégis hogy-hogy? Miért? - öleltem még mindig a nyakánál és tudtam bármit felel megcsókolom, újra és újra és újra.
- Hiányoztál - és megcsókoltam. Aztán belenéztem gyönyörű, csillogó szemeibe és elnevettem magam. - Vicces? - mosolyodott el ő is.
- Igen, nevetséges, hogy ennyire szeretlek - mondtam még mindig nevetve majd láttam, hogy elkomolyodott arca és olyan hosszan csókolt hogy kezdtem azt hinni, hogy csak álmodom az egészet. Forgott velem a világ és az egész testem bizsergett. Beletúrtam a hajába ő pedig a derekamnál fogva még közelebb rántott magához. A kezeim végig vándoroltak a felső testén. Úgy éreztem nem bírom tovább, ellöktem magamtól.
- Gyere be - szorítottam meg a kezét. - Folytatjuk a filmet - mutattam a tévére mikor újra megcsókolt ő pedig csalódottan sóhajtott. Magamba nagyon jót nevettem rajta, de csak unott fejjel néztem a filmet. Egy idő után a mellkasára hajtottam a fejem ő pedig a hajammal játszott. Elkezdtem simogatni a hasát majd a mellkasát és éreztem, hogy egyre gyorsabban ver a szíve. Megfogta a vállam és a hátamra fordított így ő felém került és csókolt. Olyan szenvedélyesen csókolt mintha évek óta nem láttuk volna egymást. És akkor már bennem is tomboltak az érzések és a hormonok. Letéptem az ingét majd a nadrágját. A hátra döntöttem, a hasára ültem, levettem a pizsamám és a hajammal beborítottam az arcunkat.
Nem részletezném mit csináltunk ezek után, de megtettük. Megtettük azt amire már mindketten vártunk. Szeretet, szerelem, szenvedély ezek keveredtek és igen, életem legszebb éjszakáján vagyunk túl.

13.rész - Balázs és Zsófi

Riadtan ébredtem és éreztem, hogy egy erős kar nehezedik a vállamra. Pár másodpercnyi gondolkodás után eszembe jutott Greg, a levél és Máté és az is, hogy ő alszik mellettem. :) Ránéztem az órámra: 5.06.. még bőven van időm kelésig, alszok még egy kicsit.
Az ébresztőre automatikusan kipattantam az ágyból és lesújtottam a csörgő órára. A hátam mögül kuncogást hallottam:
- Miért ébreszt minden reggel?? - néztem Mátéra tettetett szomorúsággal.
- Hogy meri??? Szégyen, gyalázat - röhögött fel és meg kellett állapítanom, hogy gyűrött arccal, kissé még kómásan, csapzott hajjal is nagyon helyes. Becsörtettem a fürdőszobába és 10 perc múlva visszajöttem már-már indulásra készen... Máté pedig.. Nos, aludt!
- Keljééééé föööööl - kiabáltam az arcába és megcsaptam az egyik párnámmal. Azt hiszem kicsit megijesztettem ugyan is gépesen felült majd rámnézett:
- Gyökér vagy... - végig nézett rajtam - Mégis mennyit aludtam???
- 10 percet - mosolyogtam rá
- Ezt 10 perc alatt hoztad össze??? - válaszul adtam neki egy puszit majd hozzá dobtam a ruháit és egy fogkefét. Mi így szeretjük egymást. :D
Neki fél óra kellett az elkészüléshez (még hogy a nők készülnek lassan... chö) majd bereggeliztünk és elindultunk. Anya nagyon kedves volt Mátéval, pedig vártam hogy direkt nagyon beégessen valamivel, de nem. Mielőtt kiléptünk az ajtón hálásan mosolyogtam anyura egyet ő pedig csak bólintott... Túlságosan megértjük egymást. :))
Útközben összeszedtük Zsófit és találkoztunk Dáviddal (Máté épp átkarolt... Csak intettünk neki). Hárman berontottunk a terembe, átverekedtük magunkat néhány táskán, félre rúgtunk egy villát (?) majd leültünk és becsöngetésig beszélgettünk. Imádjuk a szerdákat, az egyik leglazább napunk és van egy pihenős óránk (éneken csak zenét hallgatunk) úgy hogy nem is gyötörnek minket. Miután ének órán végig mentünk a névsoron és mindenki berakta amit szeretett volna (én: Lana Del Ray - Vido Games) kirontottunk a suliból még párpercig beszélgetett az osztály aztán mindenki ment a dolgára: Dávid, Peti, Tomi: moziba, Virág, Attila: senki nem tudja mit csinálnak ők ketten :D, Zita, Szonja, Fanni: tanulnak Zitánál, Éva: senki nem tudja és senkit nem is érdekel, Zsófi, Máté és én azt terveztük, hogy átmegyünk hozzám és beszélgetünk, tévézünk, popcornozunk és filmeket nézünk.. tehát csak jól érezzük magunkat. Mikor mindenki tisztázta, hogy mi a programja mára átgondoltuk majd kérdőn Balázs felé néztünk:
- Hát... öööö... nekem nincs programom mára - sütötte le a szemét. Nagyon megsajnáltam.
- Gyere velünk - mosolygtam rá és tényleg örültem volna ha velünk töltené a délutánt.
- Jöhetnél - röhögött Máté és vállon verte (?) Balázst ő pedig csak bólintott. Tehát öten mentünk át hozzánk. Szobában a földre kuporodva épp a Bosszúállókat néztük anya pedig újabb és újabb adag popcornnal érkezett a szobámba :) Közben Balázs és Zsófi egyre közelebb került egymáshoz mint lelkileg mint fizikailag.
- Balázs kijönnél velem egy kicsit - álltam fel mikor már harmadszorra kezdtük újra nézni a Bosszúállókat - Most mit húzzátok egymást? - néztem rá komolyan mikor már kint voltunk -  Egyértelműen tetszetek egymásnak menjél be és beszéld meg vele - löktem az ajtó felé ő pedig megfordult és megölelt.
- Köszönöm - súgta.
- Ne köszönd - mosolyogtam rá, majd kinyitottam az ajtót.
Fél óra múlva Balázs és Zsófi már kézen fogva ültek mi, Mátéval egy aprót pacsiztunk.
Néhány órával később Zsófiék leléptek.
- Ma is itt alszol? - röhögtem fel.
- Ha nagyon szeretnéd - ölelt meg én pedig még mindig nevettem. Anya bekopogott:
- Kihúzzam az ágyad vagy kihúzzátok ti - összeestünk.
- Ez egy égi jel! Itt kell aludnod! - mondtam mikor már kaptunk levegőt. Erre anya odalépett az ágyamhoz és kihúzta, rádobálta az ágynemút ás kiment. Szeretjük anyát :D ♥