14. rész: Fordulatok

Ha azt hittem, hogy ez olyan otthon pihenek és lazulok esetleg olvasok egy kicsit és kikapcsolok nap lesz akkor azt hiszem még nem jöttem rá, hogy az új iskolával együtt az életem is új irányba halad és sosem unalmas.
Pénteken megbeszéltük, hogy tartunk egy bulit vasárnap. Gondoltam kipihenem magam ezért úgy döntöttem alszok ameddig bírok.
Hajnali hatkor valaki ráfeküdt a csengőre és mivel nem hallottam anya lépteit, levonszoltam magam a lécsőn és kinyitottam az ajtót:
- Fél órád van elkészülni - mondta rideg nyugalommal Zita mintha teljesen természetes lenne, hogy hajnalban az ajtónkban áll teljes.... tenisz felszereléssel??
- Mégis hova akarsz elrángatni? - támaszkodtam az ajtónak.
- Teniszezni... Megbetegedett a társam - felelt majd befelé hessegetett, én pedig még mindig fél álomban előkerestem a gardróbomból egy fehér rövidnadrágot, egy fekete felsőt, összefogtam a hajam bőségesen megreggeliztem és a biztonság kedvéért elraktam magammal két szendvicset és egy doboz narancslevet majd írtam anyának egy levelet a hol tartózkodásomról amit a hűtőre raktam és elindultam Zitával.
A szülei a ház előtt vártak és meglepett ugyan de cseppet sem olyanok mint Zita. Arcuk kedves, hangjuk nyugodt, kedvesen fogadtak majd bemutatkozás után elindultunk. Fél úton járhattunk mikor kaptam egy sms-t, gondoltam anya írt, hogy elolvasta az üzenetem.. blabla. Megnyitottam:
Remelem otthon vagy. Atmennek ♥
Greg
- A picsába. - csúszott ki a számon majd bocsánat kérés után vissza írtam Gregnek:
Ne haragudj de az egyik osztálytársammal vagyok. 
Holnap ♥!
Ahogy elküldtem Zitára néztem aki furcsán méregetett.
- Rosszat tettem?- pislogtam rá
- Lemondtad? - kérdezett vissza.
- Nos, igen. Hiszen neked előbb ígértem meg. - feleltem mire ő elfordult. Vállat vontam, azért egy 'köszi' jól esett volna. Hát Zita nem az a hálálkodós típus :)
Arra ébredtem, hogy fékezünk majd leáll a kocsi. Zita megsimította a karom:
- Kelj fel, megérkeztünk - mosolygott rám. Jézusom, mosolyog és simogat? Lehet álmomban elraboltak az ufók és most egy párhuzamos dimenzióban vagyok? - Mit mosolyogsz? - rivallt rám. Nem, ő tényleg Zita, valószínűleg pillanatnyi elmezavara volt. :D
- Kellemeset álmodtam - mosolyogtam még mindig, úgy döntöttem nem mondom el neki az összeesküvés elméletem :)
Kiugrottunk a kocsiból és a pálya felé vettük az irányt. Nyújtottunk, én ittam majd elkezdtünk edzeni. Zita feltűnően jó kondiban volt de én fél óra után szünetet kértem.
- Puhány - cukkolt majd oda dobta a vizes üveget. Fáradtan bólintottam - Jól vagy, ugye? - nézett rám aggódva
- Persze csak úgy érzem magam mint aki átgyalogolta a sivatagot.
- Akkor jó - ivott bele az üvegébe és láttam rajta, hogy egy ici-picit tényleg aggódott értem.
Délután négyig edzettünk és hihetetlenül jól éreztük magunkat. Rengeteg nevettünk és szerintem életemben nem fáradtam el annyira mint akkor. Haza fele csendesen utaztunk, én fülhallgatóval a fülemben figyeltem a tájat és néha Zitára pillantottam aki szintén zenét hallgatott és csillogó szemekkel nézett ki az ablakon. Tényleg gyönyörű lány, nem értettem miért nincs barátja...
- Zita?! - böktem meg a vállát - Van barátod? - kérdeztem, miután leállította a zenét.
- Nincs.. Miért? - vonta fel szemöldökét.
- Semmi... csak meglepett - néztem rá ő pedig vállat vonva újra kifelé fordult.
Nem sokára megérkeztünk és anya már a kapuban várt. Megköszönte Zita szüleinek, hogy fuvaroztak ők pedig megköszönték, hogy elmentem velük.. (felesleges szülői blabla. :) ) mi pedig arra vártunk, hogy induljunk. Nekem sokszor megfordult a fejembe, hogy visszaülök a kocsiba és alszok egyet, csak hát azért egy kicsit furcsa lett volna. :)
- Látom elfáradtál, kérsz enni? - simogatta meg a vállam anya mikor már bent voltunk.
- De még mennyit! - vigyorogtam majd lehuppantam a konyhába és elmeséltem mindent.
Egy órával később, pizsamában, hanyagul összecopfolt hajjal álltam a tévé előtt és semmire nem vágytam jobban mint egy király filmre, egy vastag paplanra, óriási adag pop-cornra. Beraktam az Álmos völgy legendáját ölembe vettem a pop-cornomat és kényelembe helyeztem magam mikor megszólalt a telefonom 'Hah. Ilyen az én szerencsém'-gondoltam és elkezdtem a hangja alapján megkeresni a telefont.
- Sziaa - szóltam a telefonba boldogan csengő hangon, hiszen ha ő hív akaratlanul is boldog leszek.
- Otthon vagy már? - kérdezett és éreztem a hangján, hogy elmosolyodott.
- Persze, épp filmet nézek.
- Akkor engedj be kérlek - nevette el magát én pedig kilestem az ablakomon, majd leraktam a telefont. Lerohantam a lépcsőn, feltéptem az ajtót és a nyakába ugrottam. Hosszan megcsókoltam.
- Mégis hogy-hogy? Miért? - öleltem még mindig a nyakánál és tudtam bármit felel megcsókolom, újra és újra és újra.
- Hiányoztál - és megcsókoltam. Aztán belenéztem gyönyörű, csillogó szemeibe és elnevettem magam. - Vicces? - mosolyodott el ő is.
- Igen, nevetséges, hogy ennyire szeretlek - mondtam még mindig nevetve majd láttam, hogy elkomolyodott arca és olyan hosszan csókolt hogy kezdtem azt hinni, hogy csak álmodom az egészet. Forgott velem a világ és az egész testem bizsergett. Beletúrtam a hajába ő pedig a derekamnál fogva még közelebb rántott magához. A kezeim végig vándoroltak a felső testén. Úgy éreztem nem bírom tovább, ellöktem magamtól.
- Gyere be - szorítottam meg a kezét. - Folytatjuk a filmet - mutattam a tévére mikor újra megcsókolt ő pedig csalódottan sóhajtott. Magamba nagyon jót nevettem rajta, de csak unott fejjel néztem a filmet. Egy idő után a mellkasára hajtottam a fejem ő pedig a hajammal játszott. Elkezdtem simogatni a hasát majd a mellkasát és éreztem, hogy egyre gyorsabban ver a szíve. Megfogta a vállam és a hátamra fordított így ő felém került és csókolt. Olyan szenvedélyesen csókolt mintha évek óta nem láttuk volna egymást. És akkor már bennem is tomboltak az érzések és a hormonok. Letéptem az ingét majd a nadrágját. A hátra döntöttem, a hasára ültem, levettem a pizsamám és a hajammal beborítottam az arcunkat.
Nem részletezném mit csináltunk ezek után, de megtettük. Megtettük azt amire már mindketten vártunk. Szeretet, szerelem, szenvedély ezek keveredtek és igen, életem legszebb éjszakáján vagyunk túl.