Reggel egy meleg test simult az enyémhez és én mosolyogva fordultam meg. Láttam, hogy még alszik és álmában mosolygott, nem volt szívem felkelteni így adtam neki egy apró puszit és kislisszoltam a fürdőszobába. 10 perc múlva, mikor vissza értem sehol nem volt. Leszaladtam a konyhába de ott sem találtam. Furcsa érzésem támadt ezért gyorsan körbe szaladtam a házban és végül anya szobája előtt találtam meg:
- Mit csinálsz? - suttogtam mivel anya még aludt.
- Keresem a fürdőt. - mondta én pedig nevetésbe törtem ki. - Ne nevessél már ki. Most vagyok itt először. - görbítette lefelé a száját de a szeme mosolygott én pedig megöleltem:
- Gyere - elkezdtem húzni a fürdőm felé - Legközelebb adok térképet - vigyorogtam rá ő pedig biccentet. Bement a fürdőszobába és rendbe szedte magát. Alig 10 perccel később az aranyosan elaludt haja tökéletesen be volt lőve, tökéletes testét kék V nyakú felső takarta és egy sötét farmer volt rajta, majd az ágyhoz lépett és felrakta Full Cap-jét és fagyöngy sorát. Megálltunk egymás mellett a tükörben:
- Annyira jól mutatunk egymás mellett... - kezdte, de én a szavába vágtam.
-... hogy már szinte süüüt - vihogtam és a 'süt'-nél megráztam a kezem mintha megsütöttem volna. Greg rám nézett fél kézzel átkarolt másik kezével kisöpörte a hajamat az arcomból és mélyen belenézett a szemembe:
- Varga Réka, te egy elmebeteg vagy! Az a gáz, hogy én ennek ellenére is menthetetlenül szeretlek - mosolygott a gyomrom pedig összeszűkült és pillangók csapdostak benne ezerrel.
- Tudod azt mondják a jó dolgokhoz idő kell, pedig valójában azok egy pillanat alatt történnek - suttogta bele a számba majd megcsókolt.
- Ha végeztetek készüljetek az estére én elmegyek ott alszom az egyik barátnőmnél - morogta anya, kicsit álmosan.
- Barátnődnél, mi? - gonoszkodtam egy kicsit de ő csak legyintett és ott hagyott minket.
- Vásárlás, rendrakás, törékeny dolgok elzárása vandálok elől, zene - soroltam a tenni valókat, Greg pedig bólogatott majd elindultunk felöltözni.
***
Máté már hétkor itt volt segíteni. Bemutattam Greget neki majd kiadtam neki a feladatokat. Kilenc körül megérkezett az első kis csapat én pedig felsprinteltem a szobámba és rekord gyorsasággal külsőt váltottam. Leheltnyi aranyos-bronzos sminket dobtam fel, fel vettem egy krémszínű egybe ruhát és hozzáillő magassarkút és megcsináltam a hajam. Lementem a lépcsőn és örömmel vettem észre, hogy mindenki ott van. Ahogy leértem három szempár szegeződött rám: Greg, csillogott a szeme és afféle 'szép barátnőm van' fejet vágott. Máté, aki elismerően biccentett egyet. A harmadik pedig Dávid, furcsán vágyakozva nézett rám és elindult felém. Nagyon megijedtem és segélykérően Mátéra néztem aki hirtelen Dávid elé állt és valamiről elkezdett vele beszélni, aztán Greg oda ért hozzám átölelt és megcsókolt mire Dávid elvörösödött majd arrébb ment. Az osztálynak bemutattam Greget, majd Máté elindította a Skrillex - Bangarag-ot és mi vadul elkezdtünk ugrálni. Néha Dávidra pillantottam, hogy mit csinál de nagyon jól elvolt... Évával? Mi? Őt meg ki hívta meg? Megrántottam a vállam, elférünk végül is. Nem fogok balhét rendezni :)
Mikor már mindenki elfáradt Attila kitalálta, hogy felesz vagy merszezzünk. Mindenki benne volt, így leültünk egy körben és középre raktunk egy üveget, Virág pörgetett:
- Zsófi és Tomi - nevetgélt - Zsófi kérdez.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek - kacsintott rá Tomi
- Hmmm.. Táncolj erotikusan moooondjuk... Fanninak - vigyorgott és Máté betette Ne-Yo - Let Me Love You- ját Tomi pedig oda lépett Fannihoz és elkezdte tekerni a csípőjét majd vetkőzni kezdett s mikor véget ért a szám megfogta ruháit és visszaült a helyére:
- Milyen voltam?
- Mint egy rossz kurva - nevett Fanni mire Tomi "sértődötten" elfordult, aztán pörgetett. - Réka ééés, Peti - mi egymásra néztünk és bólintottunk egyet. - Peti kérdez - én pedig tudtam, hogy kegyetlen lesz.
- Felesz vagy mersz?
- Merek! Mindig merek - nevettem és vártam a feladatot.
- Sztriptízlej!
- Nem.
- Akkor büntetés lesz - röhögött fel.
- Jó, de nem táncolok!
- Menj oda és smárolj..... Mátéval - mindenki megdermedt Peti pedig tapsolt egyet - és ma ha szabad kérnem.
'Ilyen nincs. Oda menjek? Különben kiesek a játékból, oda kell mennem. De itt van Greg.. Biztos megérti' - gondolkoztam és közben Máté felé tartottam. Megálltam előtte és mutattam neki, hogy álljon fel.
- Nanana. - szólt közbe Peti - Az ölébe ülsz, szembe vele és amikor szólunk ráfekszel - röhögött.
- Visszakapod te szemét - sziszegtem, majd beleültem Máté ölébe és megcsókoltam. Tűzijátékok robbantak bennem és szédülni kezdtem. Eszméletlen jó volt. Aztán meghallottam Peti hangját és hanyatt döntöttem Mátét és csókoltam tovább. Sokat hallottam már a tökéletes csókról és filmekben is láttam de nem tudtam, hogy létezik. A háttérben elindult egy zene és pedig elkezdtem tekerni a csipőmet ritmusra és éreztem, hogy Máté erősebben szorít magához. A zene leállt. Én felálltam. Máté felült. Megfordultam és meghajoltam az osztály pedig megtapsolt majd leültem a helyemre és pörgettem.
- Virág és Zita. Zita kérdez.
- Felesz vagy mersz? - kérdezte bár szinte mindenki mer úgy szerintem felesleges volt már.
- Merek - bólintott Virág.
- Csinálj nekem egy szendvicset... megéheztem - mutatott a konyha felé Zita. Párpillanatig mindenki pislogás nélkül meredt Zitára majd kitört belőlünk a röhögés Virág pedig kisétált a konyhába és megcsinálta a szendvicset majd visszakullogott és pörgetett.
- Dávid és Attila. Attila kérdez.
- Mersz ugye? - vigyorgott Dávid pedig csak bólintott.
- Smárolj Rékával - nézett rám én pedig felpattantam.
- Héééé. Ebbe azért nekem is van beleszólásom nem?
- Nincs. - mondta egyszerűen Dávid - Máténál nem ellenkeztél - gúnyolódott. Megsemmisülve éreztem magam, leültem. Dávid odalépett, leült velem szembe közel hajolt hozzám és a szemembe nézett de elkaptam a tekintetem és hagytam magam. Nem csókoltam vissza. Mikor Attila szólt, elkaptam a fejem és lenyeltem a könnyeimet. Szörnyen megalázottnak éreztem magam.
Mikor már mindenki elfáradt Attila kitalálta, hogy felesz vagy merszezzünk. Mindenki benne volt, így leültünk egy körben és középre raktunk egy üveget, Virág pörgetett:
- Zsófi és Tomi - nevetgélt - Zsófi kérdez.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek - kacsintott rá Tomi
- Hmmm.. Táncolj erotikusan moooondjuk... Fanninak - vigyorgott és Máté betette Ne-Yo - Let Me Love You- ját Tomi pedig oda lépett Fannihoz és elkezdte tekerni a csípőjét majd vetkőzni kezdett s mikor véget ért a szám megfogta ruháit és visszaült a helyére:
- Milyen voltam?
- Mint egy rossz kurva - nevett Fanni mire Tomi "sértődötten" elfordult, aztán pörgetett. - Réka ééés, Peti - mi egymásra néztünk és bólintottunk egyet. - Peti kérdez - én pedig tudtam, hogy kegyetlen lesz.
- Felesz vagy mersz?
- Merek! Mindig merek - nevettem és vártam a feladatot.
- Sztriptízlej!
- Nem.
- Akkor büntetés lesz - röhögött fel.
- Jó, de nem táncolok!
- Menj oda és smárolj..... Mátéval - mindenki megdermedt Peti pedig tapsolt egyet - és ma ha szabad kérnem.
'Ilyen nincs. Oda menjek? Különben kiesek a játékból, oda kell mennem. De itt van Greg.. Biztos megérti' - gondolkoztam és közben Máté felé tartottam. Megálltam előtte és mutattam neki, hogy álljon fel.
- Nanana. - szólt közbe Peti - Az ölébe ülsz, szembe vele és amikor szólunk ráfekszel - röhögött.
- Visszakapod te szemét - sziszegtem, majd beleültem Máté ölébe és megcsókoltam. Tűzijátékok robbantak bennem és szédülni kezdtem. Eszméletlen jó volt. Aztán meghallottam Peti hangját és hanyatt döntöttem Mátét és csókoltam tovább. Sokat hallottam már a tökéletes csókról és filmekben is láttam de nem tudtam, hogy létezik. A háttérben elindult egy zene és pedig elkezdtem tekerni a csipőmet ritmusra és éreztem, hogy Máté erősebben szorít magához. A zene leállt. Én felálltam. Máté felült. Megfordultam és meghajoltam az osztály pedig megtapsolt majd leültem a helyemre és pörgettem.
- Virág és Zita. Zita kérdez.
- Felesz vagy mersz? - kérdezte bár szinte mindenki mer úgy szerintem felesleges volt már.
- Merek - bólintott Virág.
- Csinálj nekem egy szendvicset... megéheztem - mutatott a konyha felé Zita. Párpillanatig mindenki pislogás nélkül meredt Zitára majd kitört belőlünk a röhögés Virág pedig kisétált a konyhába és megcsinálta a szendvicset majd visszakullogott és pörgetett.
- Dávid és Attila. Attila kérdez.
- Mersz ugye? - vigyorgott Dávid pedig csak bólintott.
- Smárolj Rékával - nézett rám én pedig felpattantam.
- Héééé. Ebbe azért nekem is van beleszólásom nem?
- Nincs. - mondta egyszerűen Dávid - Máténál nem ellenkeztél - gúnyolódott. Megsemmisülve éreztem magam, leültem. Dávid odalépett, leült velem szembe közel hajolt hozzám és a szemembe nézett de elkaptam a tekintetem és hagytam magam. Nem csókoltam vissza. Mikor Attila szólt, elkaptam a fejem és lenyeltem a könnyeimet. Szörnyen megalázottnak éreztem magam.
/ 30 perccel később/
- Beszélhetünk? - jött oda Máté.
- Persze - mosolyogtam rá és bementünk a szobámba. - Miről?
- Hát ez az este... és a felesz vagy mersz...
- Ne is mond - vágtam a szavába
- Szóval te hogy élted meg? - pirult el.
- Azt hogy smároltunk? - vontam fel a szemöldököm ő pedig bólintott - Annyira jól csókolsz, hogy ha nem lenne barátom és nem lennénk ennyire jó barátok lefeküdnék veled - röhögtem.
- Komolyan beszélj velem, Réka - röhögött ő is.
- Tényleg nagyon jó vagy és ha mást is ilyen jól csinálsz akkor.... húúú - gondoltam bele ő pedig elmosolyodott és láttam rajta, hogy jól esik neki. Megöleltem és visszamentünk tombolni mikor valaki megfogta a karom.
- Van időd beszélni? - szólalt meg Dávid mögöttem, felsóhajtottam és elindultam vele is a szobámba
- Mit szeretnél? - nem érdemelte meg, hogy kedves legyek.
- Jó volt.
- Szerinted - ezt nem gondolhatta komolyan.
- Hát rendben - mondta és láttam rajta, hogy elszomorodott és megsajnáltam.
- Figyelj, bocs nem úgy gondoltam. Csak tudod nekem ez egy kicsit furcsa. Eddig tudomást sem vettél rólam most pedig ennyire tetszik ez az egész. Nem igazán tudlak hova rakni - a francba, miért mesélek én neki magamról?
- Tudom.. De te vagy rám ilyen hatással.
- Én? Mivan? - nem értettem.
- Nem tudom mit csináljak veled, olyan érzéseket váltasz ki belőlem amiket még soha senki. Különleges lány vagy és olyan hatással vagy az emberekre amiknek te a tudatában sem vagy. Mért mit gondoltál? - nevetett fel kínosan - Egy jó külső miatt szeret beléd mindenki? Ugyan már Réka. Ezt te sem hiheted el. Ha bárkivel beszélsz két mondatot az automatikusan odáig van érted.
- Ez nem igaz Dávid. - tényleg nem tartottam annak.
- Ugyan már. Mondj egy embert akinek lett volna alkalma rád de nem élt vele?! Van ilyen?
- Van. Te. - kikerekedtek a szemei.
- Ezt mégis hogy érted? - mondta nagyon lassan. Nem igaz, hogy nem tudta.
- Év eleje. Rémlik? Ne mond, hogy nem láttad, hogy tetszel nekem.
- Sajnálom - mondta inkább magának majd kiment. Utána mentem és csak annyit láttam, hogy valamit odasúg Gregnek majd veszi a kabátját és elmegy.
- Miért mondhatta azt nekem Dávid, hogy 'Szerencsés vagy. Becsüld meg'?
- Beszéltem vele. - mondtam inkább magamnak. Greg közelebb húzott.
- Úgy mondta mintha nem tudnám - elmosolyodtam és megcsókoltam, hosszan olyan hosszan amennyire csak tudtam.
És rájöttem valamire: Teljesen mindegy ki mennyire jól csókol vagy jól néz ki. Én csak őt szeretem!
- Persze - mosolyogtam rá és bementünk a szobámba. - Miről?
- Hát ez az este... és a felesz vagy mersz...
- Ne is mond - vágtam a szavába
- Szóval te hogy élted meg? - pirult el.
- Azt hogy smároltunk? - vontam fel a szemöldököm ő pedig bólintott - Annyira jól csókolsz, hogy ha nem lenne barátom és nem lennénk ennyire jó barátok lefeküdnék veled - röhögtem.
- Komolyan beszélj velem, Réka - röhögött ő is.
- Tényleg nagyon jó vagy és ha mást is ilyen jól csinálsz akkor.... húúú - gondoltam bele ő pedig elmosolyodott és láttam rajta, hogy jól esik neki. Megöleltem és visszamentünk tombolni mikor valaki megfogta a karom.
- Van időd beszélni? - szólalt meg Dávid mögöttem, felsóhajtottam és elindultam vele is a szobámba
- Mit szeretnél? - nem érdemelte meg, hogy kedves legyek.
- Jó volt.
- Szerinted - ezt nem gondolhatta komolyan.
- Hát rendben - mondta és láttam rajta, hogy elszomorodott és megsajnáltam.
- Figyelj, bocs nem úgy gondoltam. Csak tudod nekem ez egy kicsit furcsa. Eddig tudomást sem vettél rólam most pedig ennyire tetszik ez az egész. Nem igazán tudlak hova rakni - a francba, miért mesélek én neki magamról?
- Tudom.. De te vagy rám ilyen hatással.
- Én? Mivan? - nem értettem.
- Nem tudom mit csináljak veled, olyan érzéseket váltasz ki belőlem amiket még soha senki. Különleges lány vagy és olyan hatással vagy az emberekre amiknek te a tudatában sem vagy. Mért mit gondoltál? - nevetett fel kínosan - Egy jó külső miatt szeret beléd mindenki? Ugyan már Réka. Ezt te sem hiheted el. Ha bárkivel beszélsz két mondatot az automatikusan odáig van érted.
- Ez nem igaz Dávid. - tényleg nem tartottam annak.
- Ugyan már. Mondj egy embert akinek lett volna alkalma rád de nem élt vele?! Van ilyen?
- Van. Te. - kikerekedtek a szemei.
- Ezt mégis hogy érted? - mondta nagyon lassan. Nem igaz, hogy nem tudta.
- Év eleje. Rémlik? Ne mond, hogy nem láttad, hogy tetszel nekem.
- Sajnálom - mondta inkább magának majd kiment. Utána mentem és csak annyit láttam, hogy valamit odasúg Gregnek majd veszi a kabátját és elmegy.
- Miért mondhatta azt nekem Dávid, hogy 'Szerencsés vagy. Becsüld meg'?
- Beszéltem vele. - mondtam inkább magamnak. Greg közelebb húzott.
- Úgy mondta mintha nem tudnám - elmosolyodtam és megcsókoltam, hosszan olyan hosszan amennyire csak tudtam.
És rájöttem valamire: Teljesen mindegy ki mennyire jól csókol vagy jól néz ki. Én csak őt szeretem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése