2012. október 26., péntek

16. rész: Tánc

Minden helynek megvan a maga illata és ha valahol megérezzük ezt az illatot az a hely jut eszünkbe.
Mikor belépek a tánciskolába megcsap az izzadságszag és azt elnyomni próbáló dezodorok szaga. A mellettünk lévő teremben hallom ahogy a tanár beszámol majd elindul a zene, szembe velem néhány tétova kislány, láthatóan nem tudják hova menjenek. Én is emlékszem az első napomra, akkor ismertem meg Greget. Nagyon szerettem ide jönni, mindig örömmel töltött el a tánc, a tudat pedig, hogy itt ismertem meg Greget és tulajdonképpen a tánciskola miatt járunk, lassan 3 hónapja, külön öröm. Felszaladtam az öltözőbe ahol már ott volt Luca és Barbi. Teljes ellentétei egymásnak, Barbi az őrült hippi aki mindig benne van minden buliban míg Luca mindig nyugodt és mielőtt kimond valamit hatszor átgondolja. Ez a mozgásukban is meglátszik és ettől függetlenül mindketten csodálatos táncosok. Gyorsan átöltöztünk, majd megkerestük a termünket és elkezdtünk nyújtani. Az angol spárgám már majdnem teljesen lent van úgymint a bal spárgám de a jobb spárgám teljesen lement és már kényelmes is így ülni.
Pár perc múlva megérkezett Zoli.
- Álljatok be az All I Ever Wanted-hez! Kezdünk! - kiáltotta majd a nyomaték kedvéért tapsolt kettőt mi pedig felugrottunk és beálltunk egy sorba, a tükörnek háttal és magunk előtt keresztbe tettük a kezeinket. Elindult a zene, én pedig utolsó porcikámig éreztem a ritmust. Három perc múlva mi négyen fáradtan ültünk le. Én a vizemért nyúltam miközben Barbi történetét hallgattam. Teljesen bele éltem magam és elképzeltem, hogy a barátai hogyan néznek ki, milyen helyszíneken voltak amikor valaki hátulról megölelt. Ismerős érintés, ismerős illat és mivel senkinek még csak a szeme sem rebbent tudtam, hogy Greg az. Sóhajtottam egy mélyet majd fejemet a vállára hajtva hallgattam tovább Barbi történetét a pénteki őrült buliról.
Luca néha-néha felénk pillantott én pedig egy kedves mosolyt küldtem neki amit viszonzott is, ám láttam, hogy nem őszinte. Elővettem a telefonom és viber-en írtam neki: Baj van?
Gyorsan jött a válasza: Dehogyis :) csak... szóval aranyosak vagytok és azt hiszem kicsit féltékeny vagyok. :)
Elkerekedett a szemem, ő féltékeny? Nem kéne féltékenynek lenned. neked is megvan a hozzádillő tökéletes srác. csak várd ki. szeretlek :) <3
Ő válaszként már csak bólintott és mosolygott egyet. Őszintén.
Az ötperces pihenésünket Zoli szakította félbe:
- Jövőhéten versenyetek lesz. Én az All I Ever Wanted-ra gondoltam mivel az megy mindenkinek a legjobban de ha mást szeretnétek természetesen az is rendben van, csak két hét múlva tökéletesen begyakorolva kérem - mosolygott mi pedig csak bólintottunk egyrészt elfogadva a tényt, hogy versenyezünk másrészt pedig elfogadtuk az All I Ever Wanted-et táncnak mivel mi is azt szerettük a legjobban.
Újra beálltunk és eltáncoltuk, majd mégegyszer és még ezerszer! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése