Hajnalban egy beérkező sms hangjára ébredtem de mivel túlságosan álmos voltam így úgy döntöttem reggel nézem meg. 6:00-kor csörgött is az órám és én kissé kómásan kibogoztam magam a takaróból. Felhúztam a redőnyöm és szomorúan vettem tudomásul, hogy éjszaka esett. Vártam egy kicsit, hogy a szemem hozzá szokjon a fényhez majd eszembe jutott az sms, szóval gyorsan megnéztem.
Legy csinos ma is :)♥
Greg ♥
Hangyányit elképedve néztem a kijelzőre majd megláttam az időt így sietősre fogtam a rejtélyes sms-t későbbre halasztottam. Pikk-pakk felöltöztem és igen, csinos voltam :) Kissé még mindig kómásan lementem anyához aki már a reggelit készítette és semmi fáradtság nem volt az arcán. Ezért és a hasonló tulajdonságaiért örökké csodálni fogom, azt mondja ha anya leszek én is ilyen leszek.. Ha ő mondja :) Megreggeliztünk és közben mesélt, hogy apa látni akar a hétvégén szóval ne nagyon tervezzek programot, én pedig mondtam neki, hogy kaptam egy sms-t Gregtől és megmutattam neki. Elolvasta... Újra, és újra de ő sem tudta értelmezni. Érti a fene a pasikat.
Mikor jól belaktam felkaptam a táskám, az ernyőm, belebújta a cipőmbe és elköszöntem anyutól majd kiléptem az ajtón... Azaz csak léptem volna ha nem blokkolok le ott helyben ugyanis Greg ott állt vigyorogva az ajtóm előtt. Pár pillanatig meredten bámultam rá majd a nyakába ugrottam és hosszan megcsókoltam. Romantikus pillanatunknak a szakadó eső vetett véget, mindketten néztünk felfelé mintha legalábbis sosem láttunk volna esőt. Két percig állhattunk így s ezalatt a két perc alatt többször is megfogalmazódott bennem, hogy nekem van a legjobb barátom a világon. Egyre szorosabban szorítottam a kezét majd nevetve rám nézett:
- Nem fogok elszaladni, nehogy azt hidd.
- Tudom. - mosolyogtam rá szerettel - csak szeretem érezni a kezed melegét... Sőt nem csak a kezedét - vigyorogtam majd hozzá bújtam.
- Lassan el kéne indulnunk - súgta - és különben is érzem, hogy anyukád az ablakból néz és perceken belül megjelenik száraz ruhával - mindketten felnevettünk és elkezdtünk szaladni közben pedig áldtam annak a nevét aki feltalálta a vízálló szempillaspirált, különben úgy néztem volna ki mint egy panda maci. Egyszer csak megálltam és nevetve néztem őrült barátomat aki táncolt az esőben, majd mosolyogva odalépett hozzám:
- Lenyűgöztelek?
- Már régen - majd megcsókoltam. - Nem tudom te hogy vagy vele de én mára az iskola kerülő szerepet kaptam - kacsintottam oda neki miközben sétáltunk.
- Osztozom veled a szerepben - mondta majd megfogta a kezem.
Elmentünk különböző plázákba és mikor már tényleg azt hittem semmi újat nem tud mutatni egyszer csak megállt és rám nézett:
- Csukd be a szemed. - mondta és bekötötte a szemem egy kendővel. Éreztem rajta Greg kellemes parfüm illatát, a rojtokat az alján és viszonylag durva anyagát. Mikor úgy vélte nem látok semmit (tényleg nem láttam) egyik kezével átkarolta a derekam a másik kezével megfogta a kezem és vezetni kezdett. Hallottam ahogy kinyílik egy fotocellás ajtó és éreztem ahogy az őszi eleji kellemes levegő megcsapja az arcom, hallottam az eső kopogását az aszfalton. Meglepett, hogy mikor nem lát az ember mennyire felerősödnek az érzék szervei. Kocsi ajtó nyílását hallottam:
- Vigyázz a fejedre. - mondta Greg gondoskodó hangon. Megtorpantam:
- Ugye nem akarsz elrabolni és eladni?
- Basszus lebuktam - nevetett fel én pedig beültem a kocsiba. Elindultunk. A kocsiban Calvin Harris szólt egész úton. Egy órát utazhattunk mikor átgondoltam a dolgot.
- Greg neked van jogsid?
- Nem drága Réka. Az autót most loptam és azért utazunk ennyit mert bujkálok a rendőrök elől... Persze, hogy van te lááány - nevetett én pedig meglöktem és reméltem, hogy nem olyan erővel, hogy elmozduljon a kormány. Néhány perccel később leállított az autót, kiszállt majd engem is kisegített az autóból. Víz csobogását és madarak énekét hallottam. Virág, eső és friss péksütemények illata keveredett. Greg hátulról átölelt:
- A legszebb hely a legszebb lánynak - mondta majd levette a kendőt.
- Ez... egyszerűen csodálatos - ámultam el majd megfordultam és megcsókoltam Greget - De miért jöttünk ide?
- Mert szeretek veled lenni és miért tennénk ezt tömeges 'randihelyeken'?
- Nekem van a legcsodálatosabb barátom - nevettem hátra hajtott fejjel, majd újra bele néztem azokba a csodálatos szemekbe - Szeretlek. - és megcsókoltam, olyan hosszan mint még soha.
- Én is, nagyon is. Talán túlságosan is - vigyorgott rám mikor újra kaptunk levegőt rendesen. - Nem tudom te hogy vagy vele de én helyben éhen halok - nézett a kocsi felé én pedig bólintottam. Kiszedtünk a kocsiból egy kosarat ami megvolt pakolva péksüteményekkel, egy termoszt amiben kávé volt és egy másikat amiben tea és volt még egy kockás pokróc is amit leterítettem és rápakoltunk.
- Pont mint a filmekben - mondtam neki majd benyomtam a túrós táskám maradékát.
Meséltem neki Zsófiékról, Éváról, ő pedig mesélt nekem az osztályáról, hogy milyen nehezen illeszkedett be és, hogy a volt barátnője nem igazán akarja feldolgozni, hogy szakítottak.
15 óra fele haza indultunk és mivel nem volt meglepetés hova megyünk már nem volt kendő a szememen így tudtam nézelődni egész úton. Az eső elállt és ragyogott a nap én pedig lehúztam az ablakot felhangosítottam a zenét és élveztem ahogy a szél összeborzolja a hajam. Lámpáknál az arra járó emberek megnéztek minket, összesúgtak és voltak akik integettek, nekik nevetve vissza integettünk és némelyiknek még szívet is küldtünk. 16 órára haza értem s mikor elbúcsúztunk én vigyorogva szinte berepültem az ajtón.
- Miért érzem azt hogy ma nem volt iskolában az én lányom - nézett rám anya a konyha pult mögül.
- Mert csodás anyai ösztöneid most sem hagynak cserben - nevettem hisz tudtam anyát nem zavarja egy napot hiányzok az iskolából mivel jó jegyeim vannak. Oda hajolt hozzám egy pusziért majd fojtatta a paprika aprítást én pedig csak meséltem és meséltem.
- Egyszer átjöhetne ez a Greg, szívesen megismerném - mondta mikor mindent elmeséltem - szimpatikus gyereknek tűnik - bólintottam majd elindultam a szobámba - Ja, van egy leveled. Név nélkül jött nem néztem meg de érdekelne ki ír - szólt utánam. Mikor felértem a szobámba megláttam az asztalomon a borítékot:
Rékának! Leültem az ágyamra és elkezdtem olvasni:
Figyelj rám. Tudom, hogy kivel jársz és melegen ajánlom hogy hagyd békén Greget... Még csúnyán megjárod.
Újra és újra elolvastam a levelet, majd felhívtam Greget... csak a hangposta jelentkezett. 'Remek' gondoltam majd Mátét hívtam. Két csöngés után felvette:
- Hmmm, hát eszedbe jutottam te tékozló ifjú?!
- Máté át kell jönnöd - mondtam szinte remegő hangon és felolvastam a levelet.
- 10 perc múlva nálad - lerakta
Anyához mentem, leraktam elé a levelet:
- Máté itt alszik, rendben?
Elolvasta és bólintott. Visszamentem a szobámba és kihúztam az ágyam, hogy elférjünk ketten. Mire végeztem megszólalt a csengő és anya hangját hallottam:
- Szia, már fent vár.
- Huh, már azt hittem el is raboltak - lépett be a szobámba én pedig annyira szorosan öleltem amennyire csak tudtam. - Most itt kell aludnom? - nézett az ágyam felé én pedig bólintottam. - Rendben van de ha kapnék egy kis levegőt talán még a reggelt is megérnénk. - erre elengedtem.
- Ugye van nálad pizsama - néztem rá vigyorogva
- Nincs de majd elalszok az egyik tangádba - kacsintott rám én pedig elröhögtem magam és előkerestem a gardróbomból egy bő pólót - Jó lehet?
- Igen - mosolygott rám azzal a tipikus 'Egybaromvagydenagyonszeretlek' mosolyával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése