Reggel a telefonom csörgésére ébredtem de mire elértem letették. Álmosan néztem a kijelzőre, Zsófi hívott. Gondoltam vissza hívom csak megmosom az arcomat így kimentem a fürdőbe s mire vissza értem egy 'Suli előtt beszélnünk kell' üzenet várt Zsófitól. Aggódtam érte ezért többször is felhívtam de nem vette fel egyszer sem. Gyorsan elkészültem, felkaptam a reggelimet és futólépésben elindultam Zsófiék felé, mire odaértem már a kapuban állt és nagyon meggyötört fejet vágott:
- Jól vagy? - öleltem át köszönés képen és éreztem, hogy nagyon szorosan ölel át.
- Nem tudom, hogy mit akar - suttogta a fülembe és ebből rájöttem: Zsófi szerelmes. Úgy döntöttem nem érdekel ha elkésünk a suliból, most ezt meg kell beszélnünk, szóval leültünk egy padra és vártam, hogy meséljen:
- Szombaton rám írt és nagyon aranyos volt, sokáig beszélgettünk, aztán mennem kellett és írta, hogy másnap beszéljünk és meg szívet is írt. Másnap láttam, hogy fent van. Majdnem egy órán keresztül vártam, hogy rám írjon aztán úgy döntöttem, hogy majd én írok, vissza is írt de végig tök flegma volt, tő mondatokban válaszolt... Szóval gyorsan vége lett a beszélgetésnek.
- Hát ez nagyon bunkó! - szinte kiabáltam, hiszen ez tényleg bunkóság.
Elindultunk a suliba és útközben kibeszéltük a témát s fel se tűnt, hogy már az iskola kapujában állunk. Ahogy beléptünk az épületbe megéreztem, a könyvek illatát, a büféből szálló hamburger illatot, hallottam a kólás flakonok kinyitásának szisszenését, táskák puffanását a szekrények előtt, fáradt gyerekek sóhajtását, szóval csak egy átlagos hétfő reggel volt. Álmosan szedtük a lépcsőfokokat miközben még mindig a bunkóról beszéltünk mikor eszembe jutott valami:
- De ki az? - tettem fel a kérdést hiszen egész reggel róla beszéltünk de nem tudom ki az az Ő
- Hát... - kezdte el Zsófi de félbe szakította Balázs
- Jó reggelt hölgyeim - állt be közénk majd átkarolta a vállainkat és ránk vigyorgott - Hogy indul a reggel.
- Jobban indulna ha nem kéne a karodat is cipelnem - kacsintottam rá vigyorogva mire ő tettet sértődéssel elfordult tőlem én pedig meglöktem a vállát:
- Bocsásson meg felséged, hogy ily módon megsértettem - néztem rá hatalmasra nyitott szemekkel és közben alig bírtam visszatartani a nevetést.
A terembe érve Balázs elengedte a vállunkat, mi pedig a helyünkre siettünk. Csöngetésig még volt öt perc, így én nyugodtan elő tudtam szedni a holmimat matek órára, az iskolarádióból a Fly Project - Musica szólt s ezt énekeltem magamban miközben kipakoltam. Egyszer csak egy megláttam egy árnyékot és az árnyéknak forró csoki illata volt:
- Mondtam már, hogy imádlak?? - öleltem át Mátét aki közben azzal küzdött, hogy nem borítson le mindkettőnket forró csokival.
- Talán elvennéd? - nézett rám kedves mosolyával amikor elengedtem.
- Ja bocsi - vettem ki a kezéből majd leültem a helyemre és átnéztem a matekot, Máté leült mellém:
- Akkor most jársz Greggel? - vonta fel szemöldökeit
- Igeeen - vigyorogtam és éreztem, hogy elpirulok, folytattuk volna a beszélgetést de becsöngettek és ismerve Marosit hajszál pontosan fog érkezni. Igazam lett, néhány másodperccel becsöngetés után megjelent és lecsapta az asztalra a naplót.
- Balázs maga miért nem ül a helyén? Tamás, Péter csukják be az ablakot, mégis mit csinálnak? Attila, Virág másszanak ki egymás szájából.
- Virág! Virág hol vagy?? Úristen Attila köpd már ki! - kezdett el üvölteni Balázs mire mindenki elkezdett röhögni, Marosinak tikkelt a szeme és láttam, hogy hamarosan robban. Igazam lett.
- 10 bé!! Lapot elő, nevet rá. - ült le a tanári asztalhoz
- A saját nevünket írjuk rá? - röhögte el magát Tomi, mindenki visszafojtott röhögéssel írt a papírra, majd óra vége előtt pár perccel beadtuk. Alapszabály, hogyha röpdogát írunk addig húzzuk az időt, hogy ne lehessen órát tartani. Azt hiszem sikerült. A többi óra hasonlóan telt, összesen 5 (!!!) röpit írtunk és 6 óránk volt. Hát igen :)
Utolsó óra után bevártam Zsófit és rákérdeztem:
- Szóval ki az?
- Ajj... Nem bírom kimondani - sütötte le szemét.
- Tippelhetek? - kérdeztem mire bólintott
- Tomi? - megrázta a fejét - Peti? - újabb fejrázás - Balázs? - vontam fel a szemöldököm és semmit nem reagált - Szóval ő?! - kérdeztem újra mert úgy láttam nem fog válaszolni... Bólintott egyet azt hiszem, de lehet csak a szél lökte meg a fejét. Nem, ez bólintás volt. - Beszéljek vele? - megint egy széllökésnyi bólintás, úgy éreztem nem fogok sokat kiszedni belőle, így elköszöntem mivel a házánál voltunk, ő csak intette egyet majd bekullogott a házba. Szomorúan néztem utána, majd belöktem a kaput és bementem a házba. Ahogy felértem, írtam egy üzenetet Balázsnak, hogy beszélnünk kell, nem sokkal később írt:
Balázs üzenete: Nekem is kéne veled!
Réka üzenete: Mond!
Balázs üzenete: Zsófi...
Réka üzenete: ?
Balázs üzenete: Azt hiszem tetszik.
Réka üzenete: Akkor beszélj vele
Balázs üzenete: Félek!
Réka üzenete: Te? :DD Nem kell :)
Balázs üzenete: Honnan veszed??
Réka üzenete: Talán onnan, hogy a legjobb barátnője vagyok?! :D
Balázs üzenete: Okés, köszi :)
Réka üzenete: Lépnem kell. Tanulok holnapra hátha az is olyan nap lesz mint a mai ;D
Balázs üzenete: Nem rossz ötlet :DD Szia :)
Réka üzenete: Szia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése