8. rész: Hétvége

Reggel mosolyogva ébredtem, nem tudom, hogy azért mert randim lesz egy észbontóan helyes amerikai sráccal vagy mert száz ágra sütött a nap de igazából nem is számított. Lezuhanyoztam és köntösben és a fejemre tekert törölközőben leültem a gépemhez és felnéztem Facebookra. Volt néhány körlevelem és játék felkérésem amikor megakadt a szemem egy levélen:

Szia!
Lenne kedved ma találkozni?
   Dávid

Elképedve meredtem a képernyőre, majd elolvastam újra és újra a levelet és még akkor sem tudtam feldolgozni az olvasottakat. Mégis, hogy gondolja, hogy napokig nem szól hozzám aztán csak ír egy levelet és azt várja, hogy én a karjaiba repülök és elfelejtem minden bunkósságát. Ez nem így megy. Nálam nem, szóval vissza írtam:
 
Szia!
Nem lenne! Nem tudom te, hogyan látod a dolgokat de nekem eléggé feltűnt, hogy az elmúlt napokban hozzám se szóltál. Ennyivel ez nincs elintézve. Nem mellesleg mára randim van.
  Réka

Elégedetten olvastam vissza a levelet majd rákattintottam a küldés gombra. Néhány percig még böngésztem aztán elkezdtem készülődni. Egy egyszerű elöl V kivágású pólót világos kék pólót vettem fel rövidnadrággal és sötét kék Converssel. Hajamat kivasaltam, feltettem egy kevés világos kék szemhéj púdert, szájfényt és szempilla spirált. Elégedetten néztem magamra a tükörben aztán leszaladtam anyához aki már reggelit készítette majd mikor észre vett mosolyogva nézett rám:
- Nagyon csinos vagy - mondta és nyomott egy puszit az arcomra.
- Köszönöm, édes anyám mindig jó példát mutatott - viszonoztam a bókot és a puszit. Reggelik közben elmeséltem anyának, hogy mi a tervem már ő pedig csak annyit mondott érjek haza nyolc előtt. Hát nem csúcs szuper anyukám van?
Fél háromkor megszólalt a csengő nekem pedig össze ugrott a gyomrom. Itt van, Greg itt van értem. Gyorsan az ajtóhoz szaladtam vártam pár másodpercet majd kinyitottam:
- Szia - mosolygott rám vadítóan szép mosolyával
- Szia - köszöntöttem én is majd megöleltem - Mehetünk?
- Ha készen vagy akkor természetesen - bólintott én pedig beköszöntem anyunak, hogy elmentem és majd jövök.
- Most akkor hova? - néztem Gregre.
- Margit sziget neked jó?
- Tökéletes - mosolyogtam amikor megszólalt a telefonom, kicsit arrébb mentem Gergtől aki így nem hallotta amit beszéltem:
- Szia, Dávid. Mit akarsz? - vettem fel a telefont 
- Szia! Nagyon sajnálom amit az elmúlt napokban csináltam, de egyszerűen összezavarodtam - szólt bele a telefonba, remegő hangon
- Én is sajnálom. - sütöttem le a szemem mintha csak látná
- Akkor van kedved ma valamihez?
- Írtam, hogy ma randim van, ne haragudj.
- Oké - felelt rövid hallgatás után - sajnálom - majd letette. Pár másodpercig bámultam a telefonra aztán Gerghez fordultam:
- Nagyon haragudnál ha azt mondanám ma nem tudok veled menni?
- Sajnálnám - mosolygott megnyugtatóan - Majd legközelebb - mondta és megölelt. Elköszöntem tőle és megbeszéltük, hogy majd még beszélünk aztán haza mentem. Anya kicsit meglepődötten nézett rám:
- Ennyire szörnyű a srác? - kerekedtek el a szemei
- Dehogyis! - nevettem fel - Dávid felhívott.
- Oh - megértette.
- Felmegyek a szobámba, jó? - kérdeztem mire csak bólintott. Szobámba kicsit pakolásztam, aztán tanultam egészen estig majd lefürödtem és elmentem aludni, mára már semmi érdekes nem ígérkezett.