7. rész: Tánciskola

Azzal a csodás ötlettel ébredtem, hogy kell valami elfoglaltság iskolán kívül is. Bekapcsoltam a laptopom és pizsamában leültem keresgélni. Nem sokkal később Anett is felébredt, elég meglepetten nézett rám:
- Táncolni akarok - feleltem fel nem tett kérdésére.
- Király! - pattant fel Anett - és hol???
- Nem tudom, azért ülök itt és keresek mint egy eszelős - néztem rá. 6:40-kor anya felkiabált, hogy elfogunk késni ha nem megyünk le. Berontottunk a gardróbomba adtam Anettnak egy világos zöld DC-s felsőt és  felkapta tegnapi nadrágját. Én magamra kaptam kedvenc peace-s pólómat és egy tinta kék farmert. Lent közöltem anyuval is csodás ötletem, miszerint táncolni szeretnék.
- Rendben van, ha talál valami jó tánciskolát és ez nem megy a tanulmányi eredményeid rovására természetesen támogatom - bólintott anya.
Gyorsan megettük sonkás szendvicseinket, felkaptuk cipőinket és anya kiállt a kocsival. Könnyes búcsút vettem Anettől majd ő beszállt a kocsiba én pedig elindultam az iskola felé. Útközben végig a tegnapi este járt az eszembe. Egyszer csak valaki megfogta a vállam:
- Már vagy öt perce ordibálok utánad - lihegett Máté
- Ne haragudj, elmerültem a gondolataimban - öleltem meg.
- Rajta gondolkozol?? - kérdezte egyértelműen Dávidra célozva.
- Dehogyis. Ő már nem fontos nekem. Vagyis szeretném ha nem lenne az - jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
- Hát ennek nagyon örülök - ölelt meg - nem érdemel meg téged. - átkarolta a vállam és így mentünk be az iskolába. Mikor az osztályterembe értünk elmentünk a helyünkig csak ott engedtük el egymást. Nem sokkal később Zsófi is megérkezett s én közöltem velük tervemet:
- Az mekkora jó lenne - nézett rám csillogó szemmel Zsófi, én csak bólintottam egyet helyeslően majd Mátéra néztem, az ő véleménye is érdekelt.
- Tudok egy tánciskolát, nincs is olyan messze tőletek. Érdekelne? - vigyorgott rám.
- Hát, hogy a halálba ne érdekelne? - néztem rá értetlenül. Ő elmagyarázta, hogyan tudok oda eljutni, hát tényleg nem volt túl messze.
Délután amint haza értem elmondtam anyunak Máté által ajánlott tánciskolát, örült neki, hogy nincs messze, két utcányira volt tőlünk. Gyorsan megnéztem a honlapját és, hogy mikor vannak edzések:

Hétfő: 17.00 - 18.00
Szerda: 17.00 - 18.00
Péntek: 17.00 - 18.00

Péntek van, 15:16. Még oda érhetek. Rámentem a "Felszerelés" fülre:
Kényelmes nadrág ami nyúlik, kényelmes top, cipő
Kerestem egy táskát és beledobáltam a holmimat és egy üveg vizet. Ránéztem a faliórára, négy óra múlt, még bőven oda érek. Szépen lassan elindultam azon az útvonalon amit Máté mondott és meg is találtam a tánciskolát. Nem volt nehéz, ugyanis egy hatalmas tábla állt egy, a táblához képest, kicsi épületen, rajta feltűnő pink betűkkel Hip-Hop Tánciskola. Vettem pár mély levegőt majd beléptem az épületbe, edző cipő, dezodor, parfüm és izzadság szag keveredett. Furcsa volt de egyáltalán nem rossz. Oda mentem az információs pulthoz:
- Jó napot. Az egyik barátom ajánlotta ezt a tánciskolát, hol és milyen táncokra lehet jelentkezni? Vagy itt csak hip-hop-ot oktatnak? - kérdeztem a pult mögött ücsörgő kedves arcú lánytól.
- A Hip-hop amit elsősorban oktatunk, de természetesen vannak balett, jazz-balett és társastánc óráink is. Tudod már, hogy mit szeretnél táncolni? - mosolygott rám nagyon kedvesen.
- Nem. Sejtésem sincs. - mondtam és kezdtem magam kicsit kínosan érezni.
- Nem baj - legyintett még mindig mosolyogva - van itt egy tanár aki megtudja mondani mi a számodra az ideális tánc és persze beülhetsz egy-egy órára és megnézheted, így talán tudsz majd dönteni - kacsintott rám.
- Nagyon jó lenne. Mikor tudok ezzel a tanárral találkozni? - kérdeztem és már kerestem elő egy papírt és tollat.
- Akár most is - mondta és már nyúlt is a telefonért - Zoli, ide tudsz jönni?? Itt van egy kiscsaj és szeretne táncolni és nem tudja mit szeretné. Kéne a segítséged. Lejössz? - szólt bele a telefonba mosolyogva. Pár perc múlva megjelent egy magas izmos fiú.
- Szia, te lennél az a bizonyos új lány? - kacsintott rám pimaszul.
- Szia, igen. Réka vagyok. - nyújtottam neki oda a kezem s kezet ráztunk.
- Gyere velem. Felmérem pár képességed - mutatott egy ajtóra. Be mentem ő pedig követett.
- Ezeket vedd fel kérlek - tartott felém egy pár balett cipőt. Felvettem.
- Spiccelj! - majd mutatta lefeszített lábfejét. Spicceltem. Még mutattam pár mozdulatot és ő a végén kijelentette:
- Ha csak a mozgásod látnám azt mondanám balett, de mivel látlak - mutatott végig rajtam - így azt mondom hip-hop. Megfelel???
- Tökéletes. Mikor kezdhetek? - csillant fel a szemem.
- Akár most is - mosolygott rám Zoli - Üdv a csapatban - ölelt meg, majd átkísért egy másik teremben ahol négy lány és egy fiú állt, láthatóan a tanárt várva.
- Na gyerekek. Ő itt Réka. Csapatunk legújabb tagja - mutatott be a csapatnak
-Szia. - köszöntek kórusban én pedig csak vissza intettem. Elindult egy zene és az ötös elkezdett táncolni. Nagyon tetszett, a fiú úgy mozgott mint egy profi. Öröm volt nézni, úgy éreztem nekem ezt kell csinálnom. Szépen lassan elhalkult a zene majd elindult egy új, ekkor a fiú oda ült mellém, nem volt benne a táncban.
- Szia. - mondta elég erősen törve a magyart - Greg vagyok! Örülök, hogy ide fogsz járni. - villantotta rám vakító mosolyát.
- Szia, Réka - nyújtottam felé kezem ő pedig megrázta - Melyik suliba jársz? - kérdeztem kis gondolkodás után.
- Nem messze innen - vonta meg a vállát
- Hogy-hogy táncolsz? - nem akartam csendben ücsörögni és nagyon bejött a fiú akcentusa
- Mindig is táncoltam, amióta csak az eszemet tudom. Nekem a tánc az életem... Mikor anyukám meghalt én is öngyilkos akartam lenni egyedül azért nem tettem meg mert itt volt nekem a tánc - mikor ezeket mondta könnyek gyűltek a szemében. Én csak megöleltem, furcsa volt, hogy így elsőre már ölelgetem, de ő is megnyílt nekem már az első beszélgetésnél.
Nem sokkal később már haza felé tartottunk, ketten. Nagyon szimpatikus fiú. A házunknál elbúcsúztunk egy igen hosszú öleléssel
- Remélem nem sokára látlak - mosolygott rám.
- Hát hétfőn biztosan.
- Nem lehetne inkább holnap?
- Akkor nincs is táncóránk - nevettem el magam - vagy randira szeretnél hívni?
- Úgy terveztem - kacsintott egyet.
- Rendben, benne vagyok. Majd beszélünk, szia - köszöntem és újra megöleltem, majd be mentem a házba.
Bent anyának mindent elmeséltem ő pedig mosolyogva végig hallgatott. Mikor kibeszéltem magam segítettem anyunak a vacsora megcsinálásában majd felmentem facebook-ra ahol nem történ semmi érdekes szóval lefürödtem és lementem anyához tévézni s a kanapén anyuval elaludtunk.