10. rész: A nagy randi

Reggel viszonylag gyorsan elkészültem, felkaptam a már tegnap este kikészített ruháimat, leheletnyi sminkkel tökéletesítettem a kinézetemet, lazán összefogtam a hajam majd megnéztem milyen lettem és tetszett. Lemenetem anyához és jól kiveséztük, hogy mennyire izgulok és, hogy mennyire helyes Greg amikor megszólalt a csengő nekem pedig felszökött a pulzusom. Odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam. Ott állt teljes élet nagyságban egy fiú, aki úgy néz ki mintha most lépett volna ki egy divat magazin legújabb számából és igen, ez a fiú Greg volt, és igen ez a fiú értem jött mert ma nekünk randink volt. Durva belegondolni de így van. Odaléptem hozzá, átöleltem és magamba szippantottam csodás illatát miközben éreztem, hogy erős karjai a testem köré fonódnak. Nagyon boldog voltam. Mikor elengedtük egymást megkérdezte:
- Margit sziget?
- Margit sziget. - bólintottam majd mindketten felnevettünk. Egész úton beszélgettünk: kinek milyenek az osztálytársai, kik a legjobb barátai és miért. Lényegében mindenről szó esett, csak úgy csapongtunk a témákban. Eszméletlenül jól éreztem magam és még oda sem értünk.
Besétáltunk a szigetre, Greg meghívott egy fagyira és oda sétáltunk a szökőkúthoz és leültünk. Néha az épp akkor szóló zenéről beszéltünk, néha a táncról, emberekről, egymásról. Mikor már azt hittem nem lehet tökéletesebb ez a nap Greg előhúzott a farmer zsebéből egy kis barna papír zacskót és oda nyújtotta:
- Nyisd ki.
- Mi ez? - kérdeztem miközben a kis zacskó száját kerestem.
- Ajándék. - vigyorgott rám. Mikor kiszedtem a kis ajándékot a szám elé kaptam a kezem.
- Ez csoda szép - lógattam az ujjaim között a kis nyakláncot amin egy szív alakú medál volt amibe bele volt gravírozva egy szó: First - Miért pont 'first'???
- Mert ez az első randink - mosolygott Greg olyan szív döglesztően, hogy azt hittem elolvadok
- Akkor minden randin fogok kapni egy medált amin rajta van, hogy az hanyadik? - nevettem fel.
- Ez tetszik
- Mégis mi? - vontam fel a szemöldökeimet 
- Ezek szerint lesz még randink.
- Kétség kívül - mondtam... azaz suttogtam ugyanis az arca pár centire volt az enyémtől, majd megcsókolt. A gyomrom összeugrott és a szívem vadul kalapált, azt hittem elájulok, forgott velem a világ.
Haza fele út ugyan olyan jól telt mint az egész nap csak most már egy kis nyaklánc lógott a nyakamban amihez gyakran oda nyúltam és mosolyogtam.
A kapuban elköszöntünk egymástól én pedig be mentem anyához, leültem a konyhapultra és elmeséltem neki mindent ő pedig csak bólintott, mosolygott, újra bólintott, amikor a medált mutattam neki megdicsérte, bólintott, mosolygott. Nem igazán hagytam szóhoz jutni. Mikor kimeséltem magam felment a szobámba, felhívtam Zsófit és neki is elmeséltem mindent aztán Mátét is hívtam és neki is meséltem. Mikor már felhívtam mindenkit aki fontos, leültem az ágyamra és átgondoltam a napomat. Pár perc gondolkodás után rá kellett jönnöm, kétség kívül, hosszú idő óta, ez volt a legjobb napom!!!