Soha nem vártam még ennyire a hétfőt. Az órám 6:00-kor csörgött de én már előtte is ébren voltam és készültem, hajamat kivasaltam, kifestettem magam egy kicsit és elő akartam keresni kedvenc nyári darabjaimat egy dobozból csak, hogy a dobozok nem voltak sehol. Nem emlékeztem, hogy átraktam volna őket valahova így megkerestem anyut.
- A dobozokat betettem a gardróbodba még az este, mert nem lehetett tőle férni - mondta már akkor mikor mentem le a lépcsőn. Úgy látszik túl jól ismer, már azt is tudja mit keresek :) Már indultam volna vissza amikor felfogtam, hogy mit mondott:
- Anya, nekem van gardróbom??
- Másképp, hogyan raktam volna be oda a dobozokat? - felelet kérdésemre kérdéssel. Rohantam fel a lépcsőn és átgondoltam hol is lehet a gardrób. Be mentem a szobámba és elkezdtem keresni, sehol nem találtam így leüvöltöttem anyunak aki feljött és kinyitott egy ajtót ami előtt még nem volt ott, vagy csak teljesen vak vagyok. A gardrób akkora volt mint a régi szobám. Anya tudta, hogy mindig is egy ilyen gardrób volt az álmom és most megkaptam. Nyakába ugrottam és úgy döntöttem én csinálok ma neki reggelit. Mikor ezt közöltem vele vissza ment aludni. :D Gyorsan felkaptam egy rövidnadrágot hozzá egy bő fazonú felsőt amiből kilógott az egyik vállam és kiegészítőként egy baglyos nyakláncot, az egyik fülembe egy tollfülbe valót tettem a másikba csillogó követ. Bele néztem az egész alakos tükörbe ami három oldalról vett körül, hogy minden oldalról lássam magam, és elégedett voltam a látvánnyal. Átmentem a fürdőszobába fogat mosni majd leszaladtam megcsinálni a reggelit. Sokáig gondolkoztam mi legyen az és mivel volt időm bőven rántottát csináltam sonkával, paradicsommal, facsartam narancsot és négy szelet pirítóst is sütöttem. Mikor végeztem felszaladtam anyához és felébresztettem, ő mosolyogva jött le és jó ízűen fogyasztotta a reggelit. 7:30-kor elindultam lassan mentem nem akartam túl korán beérni, így pontosan 7:40-re értem be. Elég sokan voltak már bent az osztályban. A helyemnél már ott volt egy táska, gondoltam Dávidé. Leraktam a székre a cuccom és felültem a padra, szinte azonnal megjelent Tomi, Peti és Zsófi s velük beszélgettem. Becsöngő előtt 10 perccel megérkezett Dávid is és arrébb rakta a táskát ami eddig mellettem hevert. Eltátott szájjal néztem rá, ő is nézett egy darabig aztán nem bírta megállni:
- Mi rosszat tettem ami miatt ennyire nézel?? - kérdezte kaján vigyorral az arcán.
- Semmit - mondtam enyhén dadogva - csak azt hittem, hogy az a te táskád azért van itt.
- Az?? - nézett rá undorral - Az nem az én táskám, hanem Éváé - mutatott még mindig fintorogva egy lányra és ledobta a táskát
- De hát akkor miért rakta ide?? - jött újabb kérdésem, ugyanis nem értettem
- Mert bejön neki Dávid - felelte kórusban Tomi, Zsófi, Peti és Fanni is (ő később csatlakozott a beszélgetésbe), Dávid pedig fintorogva megrázta magát, mintha egy bogarat rázna le magáról.
Idő közben oda ért Éva és sipítozva megkérdezte Dávidot, hogy miért pakolta el a táskáját?
- Mert szívesebben ülök Réka mellett mint melletted - felelte nyugodtan Dávid. Éva feje bevöröslött és elrohant. Épp megakartam kérdezni Dávidot, hogy mi baja van a csajjal de akkor Marosi a matek tanár becsapta maga mögött az ajtót és lecsapta a naplót az asztalra. Látva, hogy milyen a tanár inkább csöndben ültem végig az első órát. Mikor kicsöngettek oda fordultam Dávidhoz:
- Miért irritál ennyire Éva???
Vett egy mély lélegzetet és mélyen a szemembe nézett:
- Még kilencedik év elején megtetszettem neki, ő is tetszett nekem mert hát szép csaj, de nem akartam semmit tőle. Egyszer haza kísértem és utána mindenkinek azt mondta, hogy járunk. Amikor akartam vele közölni, hogy én nem akarok tőle semmit akkor fogta magát és lesmárolt! Baszki Réka, tudod milyen undorító volt??? Ráadásul rengetegen látták. Azóta nem beszélek vele, tudod igazából letudnám köpni. - mondta és már szinte remegett az idegtől. Megöleltem mert ennél jobbat nem tudtam tenni és bennem is olyan undor és gyűlölet ébredt Éva iránt mint más iránt még soha. Éreztem, hogy Dávid az arcát belefúrja a vállamba, nagyon jó érzés volt azt tudni, hogy ennyire bízik bennem hiszen még csak két napja ismertük egymást. Az órák csendesen a szünetek hangosan teltek. Földrajz órán csoport munka volt így Dáviddal közösen csináltuk a feladatot. Éreztem, hogy engem néz de én próbáltam a lapra koncentrálni csak hogy egy idő után nem bírtam:
- Mond csak, mit nézel ennyire???
- Felfigyeltem pár különleges tulajdonságodra - mondta pimaszul, s mikor észre vette kérdő pillantásom folytatta - például nagyon szép vagy és nagyon szépen írsz. A szemeidben ellehet veszni -ekkor már csak pár centi volt köztünk amikor Pálné a földrajz tanár megköszörülte a torkát igen csak erőltetetten. Elkaptuk a fejünket és írtuk a papírt. Közvetkező szünetben került és az utolsó órában hozzám sem szólt.
Zsófival tartottam haza felé amikor feltette a kérdést ami valószínűleg régóta foglalkoztatta:
- Neked tetszik Dávid?? - kérdezte de inkább kijelentette.
- Így is lehet fogalmazni - úgy éreztem teljesen megbízhatok Zsófiban így hát folytattam - Úgy érzem vonzódom hozzá, hogy tudnék vele járni. De nem tudom én is tetszek-e neki?
- Ő kevés lány felé nyit úgy mint feléd. Hidd el tetszel neki. Az már más kérdés, hogy járna-e veled... - mondta de mintha magához intézte volna szavait. Mire megkérdezhettem volna hogyan érti ezt már elköszönt és bement a házukba. Tovább sétáltunk. Én és a gondolataim. Haza érve anyut a nappaliban találtam éppen valami fittness műsort nézett és csinálta az ugráló nőcivel együtt. Adtam neki egy puszit majd felmentem a szobámba elővettem a laptopom és felmentem facebook-ra és láttam, hogy az osztályból mindenki bejelölt, néhányan kitették a falamra, hogy üdvözölnek az osztályban, ezekre válaszoltam majd kikapcsoltam a gépet és elmentem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése